Vannak az "emberi" léleknek olyan bugyrai, amibe sosem akarok betekinteni. Amibe képtelen vagyok. Amikor megáll az ész a tudomány, és inkább tagad, tiltakozik, menekül, mert nem, ez nem lehet ember műve. Ez nem lehet ember szülte lény műve, aki egykor rózsaszín gügyögő miazmaként kezdte a létezését. Amikor eljutok idáig ledermedek, és értetlenül nézek csak a semmibe: hogy történhetett ez? Hogyan tehetett BÁRKI vagy BÁRMI ilyet? Ezek a démonok érezték-e valaha, hogy élni jó?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.