Ha azt mondod valakinek, aki a barátjának tart: fontos vagy nekem, számítasz, gondolok rád, és arra, hogy jobb legyen neked, érdekelnek a mindennapjaid, érzéseid, problémáid épp úgy, mint az örömeid, időt, energiát és ha kell, pénzt fordítok arra, hogy neked jobb legyen, azt mondják, jó barát vagy.

Ha ugyanezt annak mondod, aki nem tart barátjának, rámenős vagy, nyomulós, fura és ijesztő.

Ha azt mondod valakinek, aki szeret: szeretlek, különleges és egyetlen vagy az életemben, boldoggá akarlak tenni, melletted boldognak és gondtalannak érzem az életemet, veled szeretném eltölteni minden percemet, gondolok rád, tisztellek, szeretlek, elfogadlak, mert melletted jobb vagyok és jobbnak tűnik a világ is, azt mondják, igazán szerelmes vagy.

Ha ugyanezt annak mondod, aki nem szeret viszont, megszállott vagy, mániákus.

Most akkor legyen ez? Mondjam azt, hogy üres, érdektelen, értéktelen emberek vagytok, nincs bennetek semmi szép, semmi jó, semmi különleges, ugyanolyan nímandok vagytok számomra is, mint a világ számára, nem érdekeltek, nem foglalkozom veletek, tudomást sem veszek arról, hogy léteztek, nem érdekel, mi van veletek, éltek-e vagy haltok?

Ez tényleg jobb lenne?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.