Miért félnek az emberek a haláltól? Egy nap mindenkit elér, akármennyire fiatal vagy egészséges ma. Kapálózhatunk, vergődhetünk, sikongathatunk, de akkor is utólér. Sőt, valójában sose megy el mellőlünk, mindig ott van, figyel, vár, és néha, amikor bénán lépünk a járdáról, vagy sokat szívtunk a ciginkbe, pajkosan ránk legyint. Akár meg is lehetne barátkozni vele, hiszen nem egy gonosz valaki. Szabályok és törvények alapján játszik, végzi a dolgát, mint bármelyik munkás ember. Néha picit siet, néha picit késik, néha elkapkodja a dolgokat, néha pedig csak úgy ímmel-ámmal pedzegeti. Igazából lehet, hogy teljesen jó fej. Szeretheti a sört, és a jó zenét, élvezheti a filmeket, és röhöghet Jim Carrey hülye grimaszain. Mennyivel könnyebb lenne állandó rettegés és menekülés helyett átmenni Family Guy stílusba, és azt mondani: "Csá, Halál! Figyi, kellene egy kis segítség!" Még ha nem is segítene, mennyivel könnyebb lenne találkozni vele életünk végén. Azt mondják, a halállal szemben mindenki magányos és meztelen. Jó barát előtt én meg nem félek se levetkőzni, se egyedül nem érzem magamat a társaságában!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.