A helyzet az, hogy sokan feltételezik rólam, hogy az, hogy magányos vagyok, azt jelenti, hogy nincsenek barátaim, vagy emberek, akikkel találkozni/szórakozni lehetne. Ennek cáfolatára, no meg azért, mert ez a blog végülis mégis csak rólam szól, és ők az én ismerőseim, úgy döntöttem, hogy nagy asztalba vágom a fejemet; összegyűjtöm, és felvésem a szégyenfalra az összes olyan létformát, amit/akit/akiket közel állónak érzek magamhoz, ilyen-olyan okokból kifolyólag:) Igen, nem kétlábú szereplők is lesznek:P 

Azt azért előre leszögezném, hogy ez egy szubjektív véleménynyilvánitási forma, szóval kommentelni lehet, de úgyse érdekel:) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.