Hogy miért épp ezt a címet adtam ennek a bejegyzésnek, ne kérdezze senki, ötletem sincs. Arról sincs, hogy mit fogok ma írni, ugyanis sokminden nem történt velem, leszámítva a meglepő módon elhatalmasodó szociális hiányt, amit a szokott netes partnerek hiánya okoz. Legalább elmegyek ma időben aludni, amint megvagyok a vacsorával, és talán kimegy a görcs a lábamból, amit a 30-40 kilós zsákok pakolászása okozott. Igen, ilyen elcseszett alak vagyok, hogy rakodásnál nem a hátam vagy a karom fájdul meg, hanem a vádlim:S Bár az is igaz, hogy nem is feküdtem, és nem is álltam kézen egy létra tetején a nap nagyobbik részében...Ami ezen kívül történt: Megint két ember jelentkezett - és megint nem mondta egyikük sem, hogy szeret...valahogy kezd stabillá válni az 50% körüli eredményesség, bár tudja a fene. Az pontvesztés, ha azt mondják, utálnak?:P Mindenesetre most fényárban sütkérezhetek, miután összeszereltem az állólámpákat, és immáron azzal világítokm az itteni konstans sötétségben - sőt, a fényerőszabályzónak köszönhetően még hangulat fényt is tudk csinálni:) Bár a tökdepihez még nem találtam meg a megfelelő fényviszonyt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.