Úgy voltam vele, hogy ma már nem írok többet, aztán mégiscsak...Megint megnéztem ugyanis a Verdákat, és konstatáltam, hogy továbbra is elbűvöl! Tudom, infantilis dolog, és valami formában egészségtelen is, ha valaki még mindig képes két órát nyálazni egy mesére, amit immáron vagy tizedjére lát, de akkor is tetszik. Egyre több, apró, elejtett poént találok meg benne, egyre több, elejtett apró részletet, ami elsőre nem tűnhetett fel, mert épp könnyes szemmel röhögtem az előző jeleneteken. Kellemesen megkacagtatnak az unalomig ismételt szereplők az aranyköpéseikkel, megjegyzéseikkel, stílusukkal, a Matuka féle "Te figyi, ha kérdezik, tegnap petárdákat dugunk postaládákba, oké?", a Raoul féle "BAKKER!" az Őrmester álltal nyomott "És mi vagyok én, szippantós autó?" a Guido "Peeetstop"ja és Luigi "Fleeekete gummi beleolvad feekete aszfalt" vagy épp a "Akkor kuttya...gummit? Tönkre fogni menni...!"...és még sorolhatnám, bebizonyítva, hogy a rajongásom tényleg elérte a beteges színvonalat, és TÉNYLEG képes vagyok megtanulni kívülről az egész baromságot. Ami leginkább elnyerte a tetszésemet, és valószínűleg, ami miatt ennyire képes vagyok élvezni, az pont az ilyen megvalósítás beli brilírozás. A történet gagyi, a sztorymenet klisékkel teli, és még csak úgy nagyon meglepetéseket sem okozhatnak a jelenetek - amik viszont hihetetlen könnyedtséggel és dinamizmussal vannak összevágva, egymáshoz ragasztva. Hiába láttam tucatszor, még sem merülnek fel bennem olyan kérdések, mint amik felmerültek bennem pl a Némo nyomában (hogyan kezdett el anno a pelikán traccsolni az akváriumi halakkal?), Szörny RT. (hogyan volt képes a vállalat elhitetni, hogy a gyerekek veszedelmesek?) vagy épp az általam imádott Oroszlánkirályban(ha menekülés közben tele volt minden tüskével, és a kanyonon is végig kellett rohanni, visszafelé miért volt egy tök egyenes síkság az egész?) vagy a másik nagy favorit Aladdinban (miért nem kívánja senki azt, hogy legyen mindenható, vagy egy olyan hatalom, ami erősebb mint egy dzsinn, de szabad?) Itt valahogy érthető, vagy legalább is annak tűnik, hogy a kamion elalszik, hogy a gizda verdák poénkodnak az alvó vezetővel, egy idő után nekem is megdobogtatja a szívemet Sally kerekded carrera-tompora - pedig NFS-es korszakom óta rühelltem a porschekat. Persze, itt is bele lehet kötni dolgokba, de nem ragad meg annyira bennem, hogy TÉNYLEG feltegyem a kérdést. A kedvenc arc viszont, amit leginkább csak a magyar szinkron volt képes naggyá tenni az én szememben, az Pista bá'! Főleg az álomban, ahol megnyeri a kupát, és bajnok lesz!:) Íme a kép róla, bár aki látta, ismeri, aki nem látta, úgysem ismeri, akinek meg nem inge, az ne vegye magára...

Rövidre fogva a romantikusnak is titulálható ömlengést - valami jót hozott a ma estémbe, és ezzel együtt az egész életembe is ez a kis alkotás. Főleg az a rész, ahol a táj szépségeit mutatják. Főleg az az extra, ahol a pixar kiagyalója elmeséli, mi is vette rá, hogy megcsinálja ezt a filmet, hogyan jött az ötlet, és mi volt az az érzés, amit mások is keresnek, de talán sosem találnak meg. Kicsit szomorkás-nosztalgikus érzést keltett bennem az, ahogy ecsetelte, mennyire össze hozta a családjával az a pár közös nap, talán hét, amit négyesben tettek meg egy lakókocsiban, miközben a rejtett kisutakon utazgattak csak azért, hogy utazhassanak, nem pedig azért, hogy valahol legyenek. Hívogató volt a kisváros hangulata, az idillikus, könnyedt humorával és hülyeségeivel, az egésznek az antik hangulatával. Nevető embereket láttam. Őszintén mosolygó arcokat, akiket nem zavart, hogy tőlük ezer kilóméterre valaki háborút kiabál, vagy hogy nincs medence a poros kis lakásukban. Ha ehhez hozzá vesszük a tájképek gyünyörűségét, akkor eljutunk oda, ami megérintett: béke. A legnemesebb, legtisztább, legcsöndesebb változatában. A létezés békéje, amit mindenki érezhet, aki ült már néma csendben, egyedül vagy párjával egy erdőben, egy réten, egy patak partján. Megnyugtatott most ez a film...

És ez a béke akkor is még itt motoszkál bennem, ha azóta nem tudtam megnézni az új rosszpcjáték videót, ha  "két napig nemírok, nemérted, hogy busy?" továbbra sem áll szóba velem, de most leírtam neki, hogy miről is akartam volna szót váltani vele korábban, vagy, hogy továbbra sem találom Jozi itatókáját...valamint, hogy továbbra sem tudom, ki írta tegnap azt a levelet, továbbra sem tudom, miért hiányzik, amikor nem kellene, és miért érzem mégis úgy, hogy meg fog ez változni. Valahogy mindez megvan, de béke van. Nyugalom...meg cézár saláta^^

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.