...mondá az Úr: VALAKI SZÓLALJON MÁR MEG!!!!!

Basszus. Negyedik nap élő beszéd nélkül. A kommentre adott replikámon, az új bejegyzéseken, és egy hosszú és érdektelen levél megírásán kívül még online kommunikáció sem volt. Az első nap nem is tűnt olyan vészesnek. A népek elfoglaltak, nem érnek rá facet nézni, vagy foglalkozni a postaládájukkal. A meleg és a munka fáradalma amúgy is hamar belehajított az ágyba, hogy fel se tűnjön a hiányuk. A második napon már unatkoztam de veszettül. Egy kis játék, egy kis takker, laza pipa, mehet a szunya. A harmadik naptól kezdett különösképp szarrá válni a helyzet, ma pedig már konkrétan a hajszálaimat hajtogatom. Holnap kecskemét, zümm és whoa, meg tonna izzadás és gatyaszag. Éljen a repülőnap!

És persze, az is egyedül. Csattogtathatom majd a gépet, nézhetem a smároló párokat, és a száguldó masinákat. Meg persze, imádkozhatok, hogy a Máv ne hozza a szokásos 3 órás késéses formáját, mert akkor tényleg kifekszem a mozdony elé. Abban a három órában meg legalább átgondolhatom az életemet.

Fuck. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.