A mesék világa élhető. Vannak benne csodák, szerelmek, ártatlanság, és végeláthatatlan remény. A mesék szereplői sose törnek össze, sose adják fel, sose vallanak kudarcot. A végén a jó elnyeri méltó jutalmát, szerelmét, gazdagságát...

A valóság nem mese. A valóságban nincs jó és rossz. A valóságban nincs varázskastély, hogy visszamenj az időben, nem tehet az ember csodákat, hogy a világot helyre állítsa. Egyáltalán van helyes út? Sokak szerint minden út helyes; csak valakinél boldogságot szül valakinél keserűséget, azután felállnak, és mennek tovább. Én meg csak ülök itt, és tépelődök azon, mit kellett volna másképpen tenni. Változtatni lehet. Változok is. Az élet vett egy kellemesebb útirányt, egy szebb jövő felé. Happy end? Talán. Hapybbnek hapybb, de nem tökéletes. Semmi sem tökéletes. A mesékben a szőke herceg elnyeri a hercegnőt. Vagy Shrek. Az én mesémben Shrek mit fog nyerni?

Ha lenne út vissza az időbe, nem az lennék, aki most. Akkor olyan elcseszett és töketlen lennék, mint 3-4-5 éve voltam. Nem lenne erőm váltani, változtatni. A lakás rumlis lenne, ahogy az élet se szólna semmiről. Most barátokkal szórakozok, társaságba járok, munkát keresek, rendet rakok magam körül, és magamon belül is. Talán csak ennyi kellene. Csak épp ha ezt megtettem volna évekkel ezelőtt, talán más lenne a mese vége. Útirány az egyenesbe!

Vannak vajon csodák...? Mert egy csoda még hiányzik az életemből. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.