Tegnap túrázni voltam! Mirivel meg az iskolai csoportosulásával...Eléggé fura érzés volt így 27 évesen ismételten iskolabuszon ülni, bár kellemesen megfobogtatta a szívemet, és kellemetlenül elnyomta a fenekemet:P:) Hát, eggen, nem az én méretemre volt szabva a széksor, a folyosó, és a kinézet sem, ami csecse fehéralapon-törpike mintázatot jelent...Régi, régi lepukkant mercedes típus volt amúgy, tele törpike figurával, és a jellegzetes szocreál porszaggal. Azért elvitt minket a célig, meg vissza, és ez a fő, azt hiszem!

A túrával kapcsolatban amúgy több nyűgöm is van: egyrészt, milyen dolog egy ifjúsági kirándulást egy idősek otthonánál kezdeni?!? Bár a rötyörészési alapot pont ez adta, mondván ha túl öregnek érzed magad ehhez az életmódhoz, akkor indulásnál neked BALRA...a következő keserű észrevételem az volt, hogy városi kátrányszagban fejlődő rendszeremnek egy CSÖPPET túlterhelőnek tűnt így a nagyhirtelenjében összekapott 23km-es kék túra...Főleg, hogy az indulási időpontok miatt 4:30kor keltem, ami azt jelenti, hogy kerek 4:30-at aludtam túrázás előtt; és persze, reggeli egészséges sprinteléssel is indítottam a napot...(Vili, metró, vonat, nehezítésként lépcső...) Végülis nem maga az út vagy a táv volt a baj, csak a tempó...az nekem kicsit pergő volt, és megint szembesültem a túrázási anomáliával: ha a gyorsak mennek elől, miért ők pihenhetnek többet megállásnál? Miért nem lehet a fuldokló lemaradóknak is adni ugyanúgy 20 percet, hogy visszalapátolják végtagjaikat a helyeikre? 

Ami újdonság volt, és persze, nem maradhatott épp ezért ki, az az az információ volt, amikor kiderült: kedves útvonaltervező főfafejünk egy hajtóvadászat közepére tervezte a menetet. Volt megállás, aztán sietés, morcos vadászokkal és erdészettel; a lövöldözés és a sérülésosztás viszont szerencsére kimaradt. Ami viszont volt még dögivel: sár. Vagyis egész pontosan SÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁR úgy 20-30cm mélységig, bugyogó, Örök Bűz Mocsarát idéző kinézettel és nazális terrorral, meg persze ragacsos cuppogással és csúszkálással. Mostanáig nem értem, hogy bírtam mindig kicuppogtatni a cipőmet az ilyen dagonyákból...

Igazából még sokminden történt, de éjfél van, holnaptól pedig meló megint, és ennyi élménybeszámolónak most úgyis elég volt:) Valamikor folyt. köv. talán...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.