Noh, jóóóóó sokáig tartott eljutni egy szutykos bejegyzés kezdetéig. Na, persze, nem mintha olyan sok minden tennivaló lett volna, csak a szokásos melóhegyek, szokásos kapkodással és társaival. Az előző bejegyzés képén amúgy az lett volna a lényeg, hogy a hajam ezer felé állt kb, de a jelek szerint ez nem nagyon látszódik. Sebaj, azért én tudom, hogy viccesen nézett ki!:P

A főnökasszony persze a szokásos formájával azért képes volt jóóó pár napomat megmérgezni a nyűglődésével. Az ugyanis egy dolog, hogy amikor hülye vagyok, lecsesznek. Még az is belefér, hogy ha valamit nem elég jól csinálok, azért is szóljanak. Sőt, még VALAHOL az is elfér, hogy a sorrend és a tempó miatt hőbörög valaki...na de hogy a SEMMIÉRT kapjon valaki dührohamot, az azért már mégis csak hajmeresztő, nem? Ilyen helyzet az, amikor valaki belelép egy láthatóan ott díszelgő vízfoltba, amin előtte kb 10 alkalommal mentünk át gond nélkül, majd egy izmos egyensúlyozás után rámordít, hogy "A rohadt életbe, hogy nem lehet semmit eltakarítani magatok után, tegnap is akkorát estem itt, mint a nagyágy!" Hát...ad1: az nem nagyágyú? Bár én se ágyat, se ágyút nem láttam még esni... Ad2: "csó(n)kolom, kezitlábát naccsád...tegnap vasárnap volt, nem dolgoztunk..." Aki nagyon nehezen kapcsol: hogy taknyolhat el valaki ott, ahol nem is volt? Nosztradamusz itt járt a jövő héten. És elesett a jégkorszakban...

Mindezek ellenére azért nem panaszkodom (annyit, mint lehetne:P). Egyrészt kezdek megbékélni a kényszerű nőtlenségemmel. Legalább nem csalnak meg, nincs hiszti, nincs esti produktumkényszer, és a kaját is a saját ízlésem szerint ronthatom el:P Ráadásul a mostanság látott nők közt...hát, elég minimális azon egyedek száma, akikkel érdemes lenne egyáltalán gondolkodni bármiben a szervkereskedelmen kívül!

Aztán ott van az, hogy ugye, nem árt pontosan kívánni a dzsinnitől, mert hülye dolgok jöhetnek ki a pontatlanságból, lásd Wishmaster...Szóval...találtam valakit, akit életem végéig tudnék szeretni (csak épp nem lett az enyém:P), találtam melót, amit szeretek csinálni, (és hozzá olyan társaságot, amitől legszívesebben felkötném magam néha:P), amiből megélek (nah igen, megélek, és a normálisan megélek közt van egy paraszthajszál). Úgyhogy megvan mindenem, csak épp nem a jó módon. Hell, yeah:P Jótündér, a kívánság az kívánság, térdelj csak le szépen!

Mindenesetre az érzéseimet megőrzöm úgy, ahogy jól esik, és tojok azokra, akik rá akarnak venni egy könnyed nummerára. Majd, ha úgy érzem, arra lesz szükségem, megoldom azt is valahogy...(Laci már megemlítette, hogy egy ismerőse "kisegítene" ebből a problémából, már csak azért is, mert tartozik neki 300000-el...Jó tudni, hogy valakinek megérne ennyit, hogy legyen egy jó estém^^) Tudom, hülyének néznek miatta, de még mindig őszintébb lassan 2.5 éve egyedül tölteni az estéimet, mint elkapni mindenkit, akit érek, csak hogy pótoljam azt, aki tényleg hiányzik, nem?

Meg aztán persze, mostanság más téren is vannak azért érdekes változások. Ezek egyike a többször emlegetett kisfőnököm, Laci, aki mostanában ritka szociális arcát mutatja felém. (Ritka, hogy ez egy arc:)) Legutóbb, hálából azért, amiért elvittem egy jó helyre olcsón vásárolni, megvett nekem minden vacakot, amit azon az úton magamnak szántam...joghurtot, sajtoskiflit, vörösbort, sangriát....Egyszóval többet költött, mintha normál helyen vette volna meg a memkártyáját, de én ezzel csak jól jártam:)

Ezen kívül ott van Miri, akivel mostanság tök jókat tudunk beszélgetni, avagy levelezni, mikor hogy jön ki a lépés, és sikerül összehozni a kommunikációt. A minap is pl. képes volt kb 25 percben lebeszélni a teljes összeget, ami a kártyáján volt - aztán töltöttem fel neki meglepetésbe egy 1000-st, hogy ne legyen baj abból, hogy üres a telefonja. Nos...újabb 15 percig meg is volt az az összeg:)

Egyszóval akármennyire is halálugrás jelleggel mennek a dolgaim, mostanság azt hiszem, elvagyok úgy magammal. Nem vagyok egy világlegboldogabbembere, nem lettem népszerűbb, vagy sikeresebb a nők körében, de mostmár gond nélkül képen vigyorgom azokat a savanyú fazonokat, akik hülyén néznek rám, amiért röhögve beszélek magamban (igazából a headsetbe) az esőben ácsorogva. Oh a happy daaaay:) Ráadásul van munkám, amiért még fizut is kapok, (amivel kitörölhetem a...) de legalább VAN!!!! ...egyelőre. Azért az hozzátartozik, hogy kicsit aggaszt a gazdasági válság, elvégre a boltokra, mint a mienk, ugyancsak érezhetően hatnak az ilyen dolgok, és kétlem, hogy fontos lennék annyira, hogy csődig megtartsanak, produktum ide vagy oda. Meg mostanság az állatok sem bírják úgy nagyon a dolgokat sajna:(

Babuci viszont még mindig él, ami kimondottan jó hír, főleg ahhoz képest, hogy egy hónapja már lassan ...hmm..."hibernálni" akarták. Vaknak vak, mint a nagyágyú, de még él, mozog és zsémbeskedik^^ Babuci amúgy egy óriás kaméleon, (Chamaeleon melleri) ha valaki megnézné neten. Ő az az állatka amúgy, aki engem szeret a boltiak közt a legjobban, és ezt még a zsémbes főnökasszony is elismeri^^ Ha nem lenne 30 rongy magasságában, és kellene neki akkora terrárium, mint a fél ágyam, még talán haza is hoznám...

Egyszóval igyekszem ezt az állapotot megőrizni, toldozgatni-foldozgatni, hátha egyszer beüt a nagy csoda:) Ezért a megőrzésért pedig hajlandó vagyok sokmindent megtenni, ha kérnek rá:P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.