Azért nem csak jó dolgok vannak mostanában. Sőt, mostanában kimondottan szar dolgok vannak. Kriszti nem írt kommentet, szal vagy hülyén emlékeztem a hazautazás napjára, vagy más dolga van. A meló megyeget, de valami kezd kiveszni belőle mostanság. Talán csak fásulunk.

Meg aztán ma megtudtam, hogy életem első szerelme szklerózisos. Nem, nem az első exem - lehetett volna, de esélyt sem kaptam, ahogy az mostanság is szokásom, de nála sosem zavart. Ő boldog most is a párjával, aki szintén osztálytársam volt. Azóta eltelt 9 év...Olyan genya világ ez! Boldogok, sikeresek, jól néznek ki együtt...nem értem, miért pont ő.  Valahogy a halandóság és az egészség olyan megfoghatatlan egy dolog. Az hogy nagypapám, nagymamám meghalt, az olyan természetes. Leéltek egy életet, egy teljes életet családdal, munkával, gyerekekkel, és az az élet elmúlt, véget ért. Idővel eljön majd az ideje, hogy szüleim, és mások szülei is eltávozzanak, és az is helyén lesz a világban. De ez a betegség...ez valahogy nincs a helyén. Nem hiszem, hogy ezt érdemelte a sorstól, bár én aligha tudhatok erről bármit is. Elvégre hiába maradt meg nekem ő ugyanannak a fiatal lánynak, akivel egy osztályba jártam gimibe, azóta ő is egy 27 éves felnőtt nő. Ebben a korban pedig már bárki, bármikor elmehet...

Szegény Noncsi....:(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.