Nos, ahogy azt említettem, melózom hétfő óta^^ Méghozzá állatgondozóként egy hüllő kereskedésben, nem messze a Déli pályaudvartól. Igazából kismillió meg egy dologról akartam már eddig is írni, pl a hóesésről, a reményről, a karácsonyról, az emberi hülyeségről, ésatöbbi - de sosem jutottam el addig. A munkaidő ugyanis 10től 6ig tart, és várakozáson felül agy- és testzsibbasztó. kb 9 órán keresztül kell gugolni, térdelni, hajolni, emelni, létrán állni, állatot fogni, zöldséget szeletelni, etc, etc. A derekam meg a térdem persze teljességgel KO, de valamit valamiért. Így legalább megízlelhettem az egzotikus állatokkal együtt levés minden sava-borsát. Többek közt az elképesztő mennyiségű >guanot<, a rengeteg, rohadásszagú ételt, a poshadt vizet és társait. Néhányszor, amikor ott vagyok, eszembe jut Orwell mondata az 1984ből: "Ott áltam a döglött bogarak és olcsó parfüm bűzében...." Hát, igen. Mindenütt bomló, döglődő bogarak, állatok, a bomlás különböző fázisaiban, töppedt méretű terráriumok, finnyás, kényes állatok. Vicces belegondolni, milyen véleménnyel vannak ismerősök a munkáról: "Nem hittem volna, hogy nehéz..." "Csak nem köt le egy egész napra..." "Tudsz közben azért pihenni, nem?" Nos, nem. Egyik sem. Igenis kurvanehéz, hihetetlen felelősség és strapabírás kell hozzá - és persze, némi megacélozott lelkület. Elvégre nem olyan könnyű egy magamfajtának beletörődnie abba, hogy alig párnapos, csukott szemű, édesded nyöszörgéssel anyja csecsét kereső kisegereknek bizony, kígyó-béka-kaméleon-varánusz gyomrában kell végeznie. Hogy a kifejlett, felnőtt egérnek szenvednie kell kb 5 percet, mire a varánusz megtalálja azt a pontot, ahol megfogja, ahol megroppanthatja úgy, hogy véget érjenek a szenvedései. A tücsköket annyira nem sajnálom, de az egérkékért nagyon fáj a szívem:( Olyankor, amikor erre kerül a sor, mindig meggyűlölöm magam, hogy istent játszva belenyúlok a természet rendjébe, és szegény emlőskének még esélyt sem adok a menekülésre...Ugyanakkor viszont tudom, hogy meg kell lennie. Az állatnak ennie kell, és az egér darabszámából fakadóan felálfozható. Ez az élet kegyetlen valósága. A leguán répát eszik, a kaméleon húst. A teknős meg halat, döglött halat, amit ollóval kell felolvasztás után beleszabdalni az akváriumba. Hátborzongató dolgok ezek, bizony! A legfurcsább mégis az az egészben, hogy valami kifacsart módon mégis élvezem. Azt, hogy állatok vesznek körbe, hogy apró teknősök fickándoznak az ujjaim között, hogy percekig szemezhetek egy leguánnal, hogy a karjaimban vihetek egy majd' 40cm-es kaméleont. Hell, még azt is szeretem, ahogy azok a hülye siklók megpróbálnak megharapni. Valahogy olyan, mint egy teljesen más, embertől elzárt világ. Az átokízt csak az tudja előhozni, amikor rádöbbenek, hogy ez biza' nem embertől elzárt világ, és idegen emberek idegen problémáit kellene megoldanom félszavakból, féltettekből. Kinek jut eszébe pl 200Db élő, izgő-mozgó, légynél is kisebb méretű tücsköt kérni? Mégis, hogyan számoljam át? Elvégre, ha tévedek, az az én saram. Az is az én saram, ha nem tudom kiszolgálni az embert, aki maga sem tudja, mit szeretne és honnan. Ha az állatoknak kellene élnem, nem zavarna a szüntelen derékszaggatás, a fejfájás, az, hogy most lázasan ülök itthon, de holnap fel kell kelnem, bemennem, mert az én kezem ad ételt a maréknyi siserehadnak. De ehelyett fel kell készülnöm arra, hogy megint csicskáztatva leszek, hogy takarítsak ki 5 terráriumot a semmiért, mert a vevőnek tökmindegy, hogy az az agáma 20cm-el feljebb vagy épp lejjebb van; hogy megint ott kell álnom, mint répa a lakodalomban, hogy hátha valaki egeret kér a pitonjának vagy egyéb fenevadjának, hogy megint mindenbe belekötnek ezerszer, hogy lassan, pontatlanul, vagy épp túlontúl precizen csinálok. Igazából fura ez az egész. Gyűlölöm a helyet, lenézem a főnökeim mentalitását, mégis szeretem ezt csinálni. Egyszerűen azért, mert körbevesz az élet.

Ezt meg csak azért, mert szép^^

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.