Elöljróban annyit, hogy kómahaosztály. Ma este már úgy f8 magasságában kiőltem - visszavonhatatlanul, totálisan, meggátolhatatlanul. Egyszerűen rosszul voltam a monitor nézésétől, szétcsószott a tekintetem, remegtek a tagjaim, vacogtam, és hieggörcsbe voltak csontosodva testem rostjai. Úgyhogy mentem, eldőltem, elaludtam - és amit a lehetetlen: mindenféle behatás nélkül felébredtem MOST. Vagyis hozzávetőlegesen négy óra alvás után. Továbbra is fáradt vagyok, de nem kimerült, és képtelen vagyok pillanatnyilag visszaaludni. Basszus, pedig reméltem, legalább hajnali 3-4 óra van már:S

Noh de álláska, ha már ennyien szorítottak miatta:) Sajnoa z egész, ahogy beharangoztam, nagy kupac kaka. Úgy izombó. Leginkább azért, mert ha egyszer semmi pörgős hajlamim nincs, a pénzügyekkel látható módon állok, és az szerepel a hírdetésben, hogy ÁLLÁST keresek, akkor az ott felkínált dolog nem épp a magam fajta embereknek való. Nem, nem és nem vagyok alkalmas BRÓKERNEK. Csak ha elmondják a telefonba, hogy figy, BRÓKEREKET keresünk, mondjuk EGYSZER abból a hat alkalomból, amikor kerestek, egyből megspórolok magamnak egy két órás rosszulléttel fűszerezett utat, és két tartalék buszjegyet.

Jahh, hogy még nem is meséltem ezt a hat telefonhívást? Elnézést:D

Tehát: mivel semmi eredménye nem volt annak, hogy én keresgéltem az állások közt, ezért egy ismerősöm tanácsát megfogadva feltöltöttem az önéletrajzomat a Profession.hu-ra, gondoltam, hátha. Teljes meglepetéssel ért így, amikor tegnap délelőtt kaptam egy telefonhívást, hogy látták az önéletrajzomat, és lenne egy munkájuk, ha érdekel. Mondom persze, meló-meló, csak fizessenek, és vállalom. Kiegyeztünk, hogy be kellene menni egy beszélgetésre, a Bajcsira. nyugatitól nem messze. Teljesen fel voltam spanolva, hogy hippijá, hippijé, mégis csak kellek valakiknek! Örömöm és elképedésem tovább nőtt, amikor fél óra múlva másodjára is kerestek, hasonló jellegű munkával! Aztán meghallottam a címet. Né, hehe, ez az előző...köszi, már fél órája hallottam, megbeszéltük, tuti, nem, persze semmi gond, végülis csak a reggeli alvásomat darabolták szét, belefér. Aztán egy óra múlva újra telefonáltak. Blablabla, megint ők voltak, monom ok, köszi, megvan, igen, megyek. Aztán egy fél órával később megint, akkor már rutinos voltam. "Bacsji? Igen? Köszi, akkor megvan..." A következőnél fel sem vettem, már megismertem a telefonszámot. Aztán utána következőnél mégis, hátha lemondják, vagy valami. Majdnem, áttettek egy fél órával korábbra. De a legviccesebb az, hogy eredetileg nem ezért hívtak - csak amikor mondtam,hogy ok, hallottam róla, már van időpontom is, akkor jelentették be, hogy jaaa, ok, akkor gyere fél órával korábban:P Úgyhogy a tegnap előttre jutó teljes szieszta időszakomat felszeletelték a nagy semmi miatt. Aztán levettem az önéletrajzomat, kikapcsoltam a telefonomat, és ledőltem kómázni - akkor végre abbahagyták.

Nah szóval, ez volt a mai állásinterjún. Azért alapesetben tanulságos és érdekes tapasztalat volt. Egyrészt megmutatta, hogy brókeréknél az ember nem ember, csak egy adat - egy telefonszám, amit fel kell hívni, és annyi. Ha 40x, akkor 40x. Ebből látszik, hogy a bróker meló igazából nem rendes meló, csak afféle látszat. Statisztikailag ugyanis 6 embert hívtak be, akiből egy bement. A valóságban viszont csak elbaszták a tegnapomat. Már maga a környezet is valahogy ijesztően embertelen volt. Speed-addict, metroszexuális öltönykék rohangálnak felkoffeinezve, felpörgyetve, felgyorsítva. A titkárnő az általam ott töltött 10 perc alatt 3 szál cigarettát szívott el. Az általam meghallgatott fazon kb. 10 perc alatt eldarálta a háború és békét, alig bírtam követni. Mire válaszoltam egy mondatot egy összetett kérdésre, már érdektelenné is vált a válaszban, és ment is tovább. Ráadásul febe vágott amit a fazon mondott: itt nem számít, ki vagy, vagy honnan jöttél. Még csak az sem számít, hogy mihez értesz. Itt csak az számít, hogy el tudd adni magad, és ha ebben jó vagy, tiéd a világ. Belegondolt itt valaki ennek az IGAZI tartalmába? Mindegy, ki az illető. Legyen rámenős, levakarhatatlan, másokon taposó valaki - és a MI millióinkat, milliárdjainkat kezdi el kockáztatni, és lesz dúsgazdag belőle. Ráadásul az egész játék jutalékos rendszerben megy, vagyis 2-3 hónapig a semmiből kell élni, és ez alatt hajtani, nyomulni, törtetni kell, agymosni gazdag embereket, hogy bízzák ránk pénzüket...vagy azt a pénzt, amit ők tapostak ki ugyanígy más emberekből. Aztán hónapokon keresztül ismételten csak hajtasz, taposol, kockáztatsz, gürcölsz - és mivel jutalékos rendszerben agy, ezért minden egyes pecedet, órádat bent töltöd, hogy minél gyorsabban, minél rafináltabban tudj előre törni, mert abból lesz a pénz. Aztán persze, hiába szereztél valamennyit, az elúszik, ha nem foglalkozol vele,úgyhogy megint csak hajtás, hajtás, hajtás... és a végére lesz egy halom dúsgazdag 40-es, akik semmit nem csináltak az életükben, mint mások pénzét forgatták úgy, hogy abból minél több nekik jusson. Ez van...ez nekem nem menne. Egyesek gazdagok akarnak lenni - én családot szeretnék...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.