Nah itt egy válasz kislatol kérdésére - már csak azért is, mert ő volt az egyeten ezidáig, aki tett fel egyáltalán kérdést...:/ A kérdés úgy szólt, hogy "Biztos van ami jó Neked. meg szép. Arról miért nem írsz?" A válasz: Írok én, ha van miről:/ Tény: alapvetően nem egy pozitív a helyzetem. Anyagilag a béka segge alatt vagyok, és mivel még mindig nem találtam munkát, így nem is valószínű, hogy ez a közeljövőben valaha is változni fog. Idén októberben lesz két éve, hogy nincs senkim. Ami próbálkozásom volt, erőteljesen balul sikerült; mostanság pedig már úgy nagyon próbálkozni sem merek. A régi baráti köröm, ha voltak is, felszívódtak, eltűntek a ködben; vagy ők nem viselték a hülyeségeimet, vagy én nem viseltem el az életmúdjukat. A családommal való viszonyomat asszem nem kell bemutatni, le van írva régebben. S hogy mik azok a jók, amik velem történnek, és amit néha-néha le is írok? Hát...Van Lillith meg Lob, akik mellett nem vagyok tökegyedül. Az esetek többségében van náluk sör vagy bor, ami ugyebár, nem egy rossz dolog:) Aztán van 1-2 emberke, akikkel azért tudok néha egy-egy szót váltani MSNen. Van egy blogom, amit írogatok, és amit időnként olvasnak, időnként kommentálnak is. Vannak kommentelők, akik, ha nem is barátok, de legalábbis ismerősök, akiknek bekukkanthatok a leírt hétköznapjaikba, gondolataikba. Van egy degenerált patkányom, aki utál, de én nagyon szeretem; akkor is, amikor kajának nézi, és megrágja az ujjamat. Ezek azok a dolgok az életemben, amik boldogítanak, és amikről vagy írok, ha van annyira rendkívüli vagy jó, vagy igazából nem érdemes írni, mert nincs róla mit. Vagy látható, vagy más aligha tud mit kezdeni vele. Sokkal több viszont az a dolog, amit csak magamban élek meg, és boldogít. Boldogít, hogy tudok igazán szerelmes lenni, még ha nem is viszonozzák. Örülök annak, hogy a magam módján láthatom a világot, hogy tudom, mi az, amit keresek és szépnek, jónak tartok, örülök, hogy olyan rendszerben látom a világot, mely nem boldog ugyan, de ami megmutatja, mi fog következni. Örülök, hogy tudok álmodni, tudok reménykedni, még akkor is, ha néha azt kívánom: bár sosem lennék rá többé képes. Boldog vagyok, hogy még most, így is tudok segíteni azoknak, akik az én területemen tévedtek el az életükben. Örülök annak, hogy szépnek tudok látni egy meztelen női testet, és nem az ágyékomat mozgatja meg a látvány. Örülök annak, hogy van valahol egy K2, akit ismerhettem, akivel megízlelhettem a tánc csodáját, aki mellett egy fél évig azt érezhettem, hogy boldog vagyok, kiegyensúlyozott, és vannak céljaim, álmaim, amikért tudok küzdeni és álmodni annyit, hogy el is érjem. Boldog vagyok azért, mert van egy olyan álmom az életemről, amit sosem veszíthetek el, ami sosem veszti el a határidejét, ami tartalmat ad az életemnek, és felkapar, amikor legszívesebben már feladnám. Örülök, hogy van egy Vivienna, aki olyan szépen tudott mosolyogni; akkor is, ha már nincs a közelemben. Boldog vagyok, mert vannak szép számok, amikre táncolni, pörögni szeretnék, mert vannak jó filmek, jó sorozatok, amik tűzbe hoznak, feltöltenek fantáziával, álommal. Ezen kívül még örülök Kislatol kérdésének. Mert megkérdezte, mert elolvasta, mert érdekli, mi van velem:)

De ezeket a dolgokat le is írom rendszeresen, nem?:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.