Ma méltó képeen megünnepeltük aug. 20.-át. Air race, és tüzijáték, mi más kellhet? Nélmi áhítat, de az nem volt. Sebaj, anélkül is el lehet lenni! A kását azért forrún eszik, vagyis nem csapok bele a lecsóba, főleg, mivel kásáról van szó, lecsós kásáról pedig még nem hallottam. Kásás lecsóról igen, de azzal bizonyos gondok voltak. Így finom elmezavarral arra utaltam, hogy ugyeugye, ha az ember krónikus álmatlanságban szenved, és a nappal nagy részét fekvő kómában tölti, akkor nem olyan nagyon egyszerű momentuma az egész programnak eljutni oda...Egyszóval kb 2 óra alvás után egyelőre felkelni sem nagyon megy, nemhogy gyalogtúrázni a Batyira, lévén (mondtam már?) csóreszként se jegyem, se bérletem. Zombifejú közlekedésemet végül meg kellett turbóznom egy kis BKVval, ismét elmerülendő (milyen hülye szó ez már? "Elmerülendő...") a szociális élet pokolszerű bugyrában; miközben tovább kurtítottam amúgy is lehetetlenül csekély anyagi keretemet. Apropó keresztkérdés: van még olyan balf...mazsola fejű emberke, aki teljességgel komolyan gondolja, hogy egy egyedül álló, lakásfenntartó ember havi 30000 Ftból meg tud élni? Vagy csak az én családomba kerültek a mentális selejtek? Nah, mindenesetre nagy nehezen eljutottam a Batyiig, ahol ELVILEG a megbeszélt találkozóra kellett volna sietnem; csak aztán a megbeszélt helyszínt kicsit át tették, és úgy, hogy egy szót sem lehetett érteni a navigációból. Valahogy a rendezvény kellős közepén a "A Toi-toi vécéknél vagyunk" behatárolás nem segített sokat, ugyanis vagy 100 klotty volt szétszórva a rakparton...úgy egy laza órányi kóborlás után, (mire lemaradtam a teljes középdöntőről), sikerült végre megtalálnom a többieket, bár addigra olyan állapotban voltam, hogy jobb lett volna nem is találkozni:S Tűző napon gyalogolni a tömegben...noooormááális? Elvégre mennyivel nehezebb lett volna megmondani a lejáró számát, aminél ücsörögtek, nem?  Végül azért csak megérkeztünk, csak nekiálltunk keresni egy normális nézőpontot, és LEGVÉGÜL csak sikerült odafigyelni egy kicsit a műsorra is. Hátt...a műsor...

HŰŰűűűűűűűűűűűűű

Haaaaaaaaaaaaaaaaaa

Umm, WoW....!

Láttunk Mitchelle-t, Corsairt, Edge-t, Li2-t, Cobrát. Első három relpülő, utóbbi kettő heli. Háthűmeghaaa...Az egy dolog, hogy a repülés látványa felér egy fél orgazmussal. Az megint egy másik kérdés, hogy a 2. VH morzsái felérnek egy másik fél orgazmussal....na de hogy összekoszolt gatyával látni, hallani ezt a két gyönyörűséget a levegőben, az valami fenomenális. A csúcsponton pedig bevetnek egy helikoptert, ami spirált repül, bukfencezik, hátra fordul, függőlegesen lebeg, mindezt valami hihetetlenül eltalált zenével a háttérben...varázslatos^^ Ráadásul végre sikerült beazonosítanom azt a számot, amire kezdte az egész elmebajt, a bejegyzés végén ott is lesz^^ Aztán egy kis lazítás, egy rohadt jó cseh kötelékrepüléssel és Nightwish aláfestéssel, ésvégül, amikor már mi is majdnem elindultunk, megjött a *dobpergés, cintányér* COBRA! A harci masinák többnyire amúgy is gyönyörű szép, de a Cobra, ez a hihetetlenül eltalált támadó helikopter különösen kecses. Az Apache szögletes idomaival ellentétben ez a gép kimondottan keskeny, lesímult vonalú, egyszóval mint repülő eszköz baromi jó^^ Az már csak a ráadás volt, hogy pont felénk billent előre távozás előtt...hát, éles helyzetben nem szívesen nézném meg ugyanazt a mozzanatot:D 

Nohh de szóval a legtöbb jó dolog alig egy ciginyi ideig tart, úgyhogy ez a délután is elrepült, (he he) nekiállhattunk foglalkozni az esti programmal is. Egy tüzijátékot azért kár kihagyni, elvégre évente csak egy van, vagy max 2. Lobonc "zseniális" ötletét megfogadva ugyanis otthagytuk zsufi, de amúgy tökéletes poziciónkat, hogy egy órányi lépcsőmászás után kikössünk az árnyék mentes, szintén túlzsúfolt Halászbástyán. Ott igyekeztünk feltűnés mentesen feloldódni a társaságban, némi sör és egy üveg bor segítségével, majd a világ legtermészetesebb módján kártyázni kezdtünk a szeles ücsörgőhelyen. Csak úgy a tisztánlátás kedvéért: tűző nap, erősen fújó szél, és kb 300, tökignyomorgatott ember - köztük három fazon vigyorog és römizik a padon. A szél aztán megszűntette az idilli partyt, úgyhogy kezdtünk két óra malmozást, csak hogy lássunk egy kis csimbummot - közben szemezgettünk az idióta embertömeg díszpintyei közül. Ezt inkább nem állok neki kitárgyalni, mert semmi értelme, aki nem tudja, miről beszélek, nézzen szét Pesten. A tüzijáték sajnos nem volt olyan sikeres, mint vártuk. A beígért olimpiai karikákból, szent koronából csak egy halom csöcs, és a szokásos bogyók lettek csak...Az sem tett jót persze harmatos lelkületemnek, hogy Loboncék szolíd romantikázása láttán erősen feléledt bennem a hiányérzet. Időnként piszkosul ki tud ütközni rajtam a közel két éves egyedüllét. Aztán jött az elmebetegség legnagyobb csúcsa, amihez hasonlatos méretű orbitális falloszságot jó ideje nem láttam, pedig van szemem hozzá. Az egész azzal kezdődött, hogy jött az ötlet: könnyed, Lánchíd sétával indulunk hazafelé, útközben felpattanunk egy metróra, és egy gyrossal betetőzzük az estét, és 10re peaceben nyugovóra térünk. Az első koppanás akkor jött, mikot lezárva találtuk a hidat, amin átmentünk volna; végül kaptunk egy megjegyzést, hogy kb 20 perc múlva megtisztítják, és mehetünk át; de a fene sem akart várni annyit, hát menjünk egy híddal tovább, majd ott, ott is van jó gyrosos! Ahamm, lett volna...ha nem lett volna az Erzsébet-híd is lezárva; az ottani emberke csak annyit mondott, hogy éjfélnél korábban nem nagyon fogunk tudni átmenni, keressünk más lehetőséget. Itt már azért szívtuk a fogunkat, de letelt az a 20 perc, menjünk vissza, úgyis a romantikázás része lenne elvileg a Lánchíd séta! Csak épp mire visszatértünk, a takarítási határidő is felment másfél órára, úgyhogy hangos anyázás és kevésbé hangos izzadás közepette visszamentünk oda, ahonnan indultunk - a Batthyány térre.Ott elcsíptük az utolsó metrót, amivel elcsíptük az utolsó gyrost, ami után elcsíptük az utolsó vilit, és hazaestünk végül...de mégis, ki az a marha, aki egy ilyen ünnep után közvetlenül lezárat NÉGY szomszédos hidat két órára? Mit gondoltak, a pestiek csak Pesten lesznek, a budaiak meg csak Budán és a tévéfőzőcskében????Az egészség mindenesetre kapott ma egy kiadós nyakast. A fizikai követelményeket vastagon felül múltam mai teljesítményemmel úgy érzem...legalábbis a lábam zsibbadása erre emlékeztet. Talán ez a kis kimerültség majd hozzásegít ahhoz, hogy ma kivételesen még reggel 8 előtt el tudjak aludni:S

 Fényképek majd akkor lesznek, ha Lob átpasszolja amiket csinált. 

 Ez pedig az a szám, amire pörgött a Li-2-es^^

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.