Kikaptak a férfi vívók. IS. Megint a totál nyert helyzetből voltak képesek elbarmolni az egészet. Leszopom magam...

Hát, történelmet írtunk, azt hiszem. Arany nélküli olimpia, nem semmi.

Természetesen nem vagyok hálátlan, köszönet mindegyiküknek, akik kimentek, akik küzdöttek, és akik megpróbáltak valami maradandót alkotni. Mélységes tisztelet Cseh Lászlónak a három ezüstért, ami ér az én szememben annyit, mint három arany; tisztelet Kolonics György emlékének, aki talán életét áldozta a sportért...De akkor is fancsali a képem. Emberek, ennél tudtok jobbat. Ennél tudtatok jobbat, és nem csak négy évvel ez előtt, hanem itt is! 4 tusos vezetés után gyakorlatilag benullázni az utolsó asszót..."lassan indultunk, hogy gyorsan hajrázzunk, csak nem tudtunk elég gyorsan hajrázni" jellegű stratégiák...Nem tudom elhinni, hogy mindez csak a pénzen múlik, múlott. Ehhez nem csak pénz kell sokkal inkább szív, lélek és ész. Ezt pedig nem lehet pénzért megvenni, ezért nem lehet másokra mutatni.

(A kép innen származik)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.