Elveszett Világ Eretnekei

Nos, régi adósságomat róvom le azzal, hogy megemlítem, ismét gazdagabb lettem egy animációs film csodájával. Wall-E. Igen, gazdagabb, nem csak több. Egy ifjú lány szavaival élve: "animációs szar óvodás poénokkal" Előre is elnézést mindazoktól, akiket esetleg megsértek vele, elvégre ez is, mint itt minden más egyéb is, csak egy szubjektív vélemény: ezt a filmet csak az tarthatja ennek, akinek valami nincs rendben a szívében, lelkében. A Wall-Ea nimációs film - és véleményem szerint a magyar emberek elkövetik ugyanazt a fatális baklövést, amit a legtöbb japán stílusú animációs filmmel is; nevezetesen, hogy gyermetegnek tartják, pusztán műfaja miatt. Ahogy a Dragonball sem kisgyerekeknek szól, úgy a Trinity blood sem szól gyerekeknek. Aki egyetlen részt is látott ebből az utóbbiból, egyből rájön. Ha már viszont párhuzamot, illetve hasonlatot kell vonni anime és a Wall-e között, azt mondanám: amolyan Trigunos. Tele apró poénnal, banális helyzetekkel, gagekkel...és emellett tele öniróniával, érzelemmel, szenvedéllyel, romantikával, cinizmussal.

Nahh de hogy miért is mondom ezt. Először is, az egyik központi szál: a szerelem. Maga az egy eléggé kifacsart helyzet, hogy két robot közötti vonzalomról van szó, elvégre általános felfogás szerint a gépeknek nincsenek érzései. Ettől függetlenül két olyan dolog van benne, ami ezt megváltoztathatja: az egyik a személyiség, amivel mindkét (illetve szinte az összes többi gépet is) felruházták a személyiség pedig ugye táptalaja az érzelmeknek. A másik pedig, hogy a vonzalom, szerelem, érzelmi kapcsolat túlontúl összetett dolog ahhoz, hogy akár már csak a véletlen miatt is kizárható legyen. Aztán a többi pont: cinizmus: az emberi kényelemre való törekvés, hogy elfedjék maguk elől a világot, a gépek lázadása egy számukra látszólag tökéletesen lényegtelen dolog mellett, vagy ellen. A gépek az emberi jövőért küzdenek, miközben az emberek azt sem tudják, mi megy körülöttük. Az öniróniát ezek után aligha kell fejtegetni.Az egész emberi ábrázolás, ahogy a kényelembe belepüffedt humánum lebeg, vakon, üres fejjel, mit sem tudva szépségről és művészetről, de még a saját világukról sem...(Nem is tudtam, hogy van medencénk... Van futópályánk?) Ezek mellett talán érthetőbb, hogy egy fiatalabb, és némivel talán kevésbé fogékony lény(lány) talán nem veszi ezt annyira észre, vagy nem foglalkozik vele. na de ettől miért lenne gyermeteg?

A SZÁL. Vagyis a szerelem. A központi, mindent összekötő motívum, ami talán megszépíti ezt a kis gunyoros alkotást. A fő hullámot tekintve a klasszikus klisé: Elején ellenségeskedő, majd megbékélő, később barátokká váló felek, akik közül az egyik csak majdnem későn döbben rá, mi is fontos számára; a "karrier", vagy a kapcsolat. A megvalósítása a szép, nem a tartalom. Az apró, eldugott mozzanatok, amik megédesítik a folyamatokat. EVE elektronikus kacagása, a vágy, hogy Wall-e megfoghassa a kezét, vagy amikor a barátságos kis robot köszön és integet mindenkinek. Vegyük kicsit komolyabbra a dolgokat: kitartás, küzdelem. Az ócska, romos robot, ahogy a világegyetem túlfelére is elmegy valakiért, aki oda sem figyel rá. A remény lángja, ami ég, és amit nem lehet elhagyni - és, amit itt pontosan egy láng, egy öngyújtó lángja. Ugyanakkor tanulság sem maradhat ki az ömlengésből: Az igaz szerelem akkor is egyedüli, ha ezernyi másik van körülötte - ezernyi másik, ami épp olyan mint ő; akik csak abban különböznek, hogy nem dobog zöld fény a "szívében". Következő: aki szeret valakit, azért elmegy a világ végére is, akkor is, ha a másik oda sem figyel rá, ha többször is elutasítja, elküldi, mert számára más a fontosabb. Megint újabb: a legtöbbször a szerelmet csak akkor veszik észre, amikor már valami elromlott, amikor az egyik fél már összetört, hogy bizonyítson. Csak persze, embereknél a legtöbbször nincs tartalék alkatrész a távolban, hogy összetegyük, amit tönkre tettünk; a legtöbbször nincs az az apró szikra, ami megint helyreteszi a kiégett, funkcionalitásába beforduló embert. És végül: Amit te furcsa fényjátéknak látsz, és kezeid között tartod, gyakran a remény lángja. Mégsem a kezeid között ég - hanem a másik szemeiben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.