Engedtem a lehetőségnek és a kíváncsiságnak, elkezdtem nézni a Narnia krónikáit. Megboldogult ifjúkoromban élvezettel olvastam C.S Lewis könyvét (akit akkoriban rendszeresen CS, Luisznak hívtam), melyben a klasszikus mesevilág minden apró cseprő momentuma benne van. Kicsit mondjuk banánturmix hangulata volt a történetnek, elvégre egy világba mindek MINDENT belepakolni? Beszélő állatok, boszorkányok, faunok, törpék, orkok, varázslat, jóslat, távoli világok, Télapó...Pedig alapvetően nem egy rossz az alapstory; elvégre egy olyan kultuszhoz, mint a Csillagok Háborúja sem kellett más, csak egy másik világ, egy cúúúna, cúúúna főgonoc, fiatal hősök és jó és rossz örök harca. Sőt, a Gyűrűk Ura is alapvetően stimmel. Jó-rossz, távoli világ, mesés fajok. Nah de eme utóbbiból egyikben sincs beszélő hód, királyi oroszlán, beszélő, gonosz farkas...Ez inkább emlékeztet az Óz világára meg a Piroska klasszikusra. Mindenesetre a könyv elért valami sikert, és ha már egyszer siker, akkor azt meg kell lovagolni, mit kislánynak a ...hintalovat. Úgyhogy jött a film! Az elején megdobogtatta a szívemet a felbukkano He-111-esek látványa. Hiába, no, még mindig szeretem a 2. VH-t. A színészek....hát, nem tudom. Nekem nem jöttek be. Ok, gyerekszínészek, de akkoris, valahogy olyan tejbetököknek tűnnek mindahányan. A Caspian hercegben felbukkanó romantikus szálat egyelőre még nem tudom feldolgozni, majd ha megnéztem azt a részt, talán. Mindenesetre a film egy dolgot feltétlen elmondhat magáról: látványos. A lámpaoszlop tényleg olyan, amilyennek lennie kell a regény alapján, a harcra készülő szörnyek tényleg azt a hatást kelti, hogy itt igazi harcról van szó - a főszereplők természetesen kivételek. Aztán jött az endboss fight scene, vagyis a harc a főgonoszal, és hát...huhhh. Nekem nagyon bejött:) Ahogy a White Bitch Witch kétkezes harcol, az nemsemmi. Még a pajzsharc is látványos, bár a félkezes csapkodás a hosszúkarddal annyira már nem tetszett. Viszont volt helyette más, ami megbirizgálta harcias kis lelkületemet, ez pedig a támadó kentaur kapitány. Ahogy két kardját hátrahagyva előkapja a pallost...vagy a minotaurusz, aki harcba hívja "embereit". Megkísértett az az érzés, ami felemel és tűzbe ránt, ami hív, hogy üvöltsek együtt velük és menjek harcba. Hogy megkísértsen az a vad téboly, a pusztító ősállapot, a harcosok ősi társa. Az érzés, amire talán nincs is jó magyar szó. Az érzés, amit angolul úgy hívnak: 

RAGE

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.