Nah, jó sok idő telt el. Majdnem egy teljes hét. Fene hinné, hogy ez a röpke időszak ennyi mindent - és ennyire semmit takarhat. Nem írtam, mert nem volt miről, amiről ugyanis lett volna mit írni, arról nem akartam. Most sem akarok. Egyszerűen kilobbantam, felnőttem, megvénültem, megáváltoztam,és  páran úgy látszik, ezt nem veszik észre. A csönd nem a kimerültségnek vagy a dühöngésnek a jele jelenleg - csak nem akarom elmondani a dolgaimat,amíg nem vagyok túl rajta, amíg nem emésztettem meg. Mégis mit írjak arról, hogy hiába mászkáltam egy hétig egyik kolleganőmmel oda-vissza reggel-este mindenfelé, és beszélgettünk, ő is csinált valamit, amitől már nem akar velem beszélni, kerül buszon, kerül ode, kerül vissza. Kellene erről írnom? Fejtegetni, mit miért tesz, vagy mit indított és állított meg bennem ez a ténykedés? Azt hiszem, teljesen felesleges. Az emberek olyanok, amilyenek, én meg már nem vagyok olyan, amilyen. Elmúlt a vágy, hogy nőt csókoljak, embert öleljek, forró, izzó ölet érezzek az ágyékomon. A nőkkel kapcsolatban átléptem arra az életre, ahol már csak agy vagyok, lebegve a semmiben; aki kommunikálni akar vele, tegye meg, a többi számukra tabu. Számomra is tabu mostmár.

Amúgy teveclubon levelezek egy mérleg csajszival. Hihetetlen értelmes, jók a meglátásai, és tele van olyan furcsaságokkal, ami felkelti a figyelmemet.

Csak épp 16

Csak épp kurvára nem érdekel más a gondolatain kívül

Csak épp kurvára te jársz még mindig a fejemben....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.