A legtöbben, ha öngyilkosok akarnak lenni, fejest ugranak valami stabil felületre, esetleg mérget isznak, golyót repítenek a fejükbe, kocsival csavarodnak fára, felkötik magukat...a gyengébb verziósok eret vagdosnak magukon és altatót vacsoráznak. Én művészlélek vagyok, nekem elég hozzá, hogy reggel megpróbáljak kimenni klotyóra. Az első mozdulatom ugyanis az volt, hogy a lábamra csavartam a takarót - a második pedig az, hogy így próbáltam meg lelépni az ágyról. Centimétereken  és izomerőn múlott csupán, hogy a harmadik mozdulatom nem az lett, hogy nagyívű röptével beharapjam a szobaszekrény sarkát. Napfényes jóreggelt minden túlélőnek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.