A csúnya gyereknek is van szíve
2008.05.17. 21:57
Meg még a vasembernek is. Íme a bizonyíték:
Úgyhogy nekem is van, mégha néha kicsit kattog is, meg nem is világít, meg nem is röpködhetek vele vasruhába bújtatva, és nem lehetek szuperhős. Az enyém egy normál, hétköznapi kis ketyegő, alighanem egy öklömnyi izomköteg sok kallantyúval meg bizgantyűvel és egyéb bizarr kütyükkel. Az idősebbek szerint az érzelmek, és ezzel együtt az élet lakozik benne, a tudomány mai állása szerint pedig csupán arra szolgál, hogy vért pumpáljon az agyunkba, és egyéb létfontosságú, vagy nem létfontosságú szervünkbe. (nemlét fontosságú szervünk nincs?) A magam részéről már csak hagyománytiszteletből is, maradok a kettő között. Egy kicsike kis motor, ami hajtja az életet; és amiben az érzések lakoznak, mert amikor fáj, a szívem szakad bele. Na meg aztán milyen hülyén nézne már ki, ha valentin napra agy alakú dobozkában nyújtanánk át az édességet kedvesünknek?
Ennek tükrében kívánom néha azt, hogy bár ne lenne szívem. Ha van, úgyis fáj, ha meg nincs, állítólag nem fáj semmi. Megrekedni a kettő között pedig különösen szar állapot; amikor van szíved, de csak hogy motorként pörögjön, amikor van agyad, hogy sakkozz a rendszerek között, de nincs már helye az érzelmeknek, mert feleslegesnek érzed, mert üresség kerget csak mindenhol, mert félsz használni. Hiába próbál meg változtatni az ember, hiába próbál meg más lenni, hiába próbál önmaga lenni, a dolgok akkor is úgy alakulnak, ahogy mások alakítják őket. Hiba lenne reménykedni abban, hogy olvassa még a blogot; vagy ha olvassa, megváltozik tőle bármi is; vagy ha megváltozik tőle bármi is, jó irányba teszi; vagy ha jó irányba teszi, az olyan formán lesz jó, ahogy én szeretném; vagy ha még mindez össze is jönne, ezt velem is tudatná. Pedig annyi, de annyi közös dolog van bennünk...
Pl mindketten szerelmesek vagyunk....
én őbelé, ő meg másba. úgyhogy köszöntem szépen; EZÉRT nem csajozok más felé. Nem cseszek ki egy szerencsétlennel sem csak azért, hogy kimásszak ebből a helyzetből. Nem miatta, hanem azok miatt a mások miatt. Megérdemlik,hogy őszinte legyek velük, legalább annyira, mint amennyire ő is megérdemli/megérdemelte.
Az őszinteség viszont semmire sem jó; csak sebezhetővé tesz...
Ugye, így van? Ugye sosem ismernéd be, ha szeretnél?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.