Valami elromlott. Talán én. Talán a világ. Valahogy nem mennek a dolgok, és nem értem a miértjét. Fáj a tüdőm, és a szívem, de már nem tud zavarni. Egyszer mindennek vége lesz, csak nem mindegy, hogyan. Jó lenne megint pár emberrel jót beszélgetni. Jó lenne megint szeretni, és szeretve lenni.

De a legjobb az lenne, ha egyesek elviselnék, hogy mások keresztül látnak rajtuk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.