Nem nagyon áll szándékomban elmerülni a mozikritikák világában, már csak azért sem, mert nem is értek hozzá. Ma viszont nagy esti unalmamban két filmet is megnéztem, elég vegyes érzelmekkel; úgyhogy jobb híjján ezekről írok. A nap ezen kívül csupán két dolgot tartogatott: a találkozót Anyóval, és egy logikai tesztet, melyen megint kijött az, hogy fejfájással, hányingerrel is képes vagyok 158 pontot elérni egy IQ tesztben...

AVPR

Az első film az Alien Vs. Predator - Requiem címet viseli. Igen, az AVP második része, amit valamikor sutyiban most hoztak be a moziba. A reklámkampánya ahogy néztem elhanyagolható, eddig pár plakáton kívül, melyen sejtelmesen farkasszemet néz egymással a két ősenemy, nem sok mindent láttam; nos, nem is csodálom. Egy plakát ára többet ér sztem mint az egész összegányolt trutymák. Rövid konklúzióba sűrítve: nem tetszett a film. Egyáltalán nem. De akkor kezdjük kicsit az elején a dolgokat, hátha valaki nem tudná, miről is van szó. 1979ben, vagyis lassan 30 évvel ez előtt jelent meg a mozikban az ALIEN c. filmklasszikus Sigourney Weaver főszereplésével, Ridley Scott rendezésében. A film lett olyan sikeres, hogy megért immáron 4 részt is, melyeknél valahogy átalakult az alaphangulat, és az egy személyes - menekülünk a monctától az űrhajóban - hangulat a második részre bolygó méretű henteléssé fajult, aztán a harmadik résznél visszakanyarodtak kicsit az egy kerget sokakat elvhez - ebben a részben látható többek között a főszereplő kopaszon...A negyedik rész már kicsit túlfeszített lett, klónok támadása jelleggel, de szódával el lehetett viselni. A filmnégyesre jellemző volt a főszereplőn kívül a kellemesen hátborzongató hangulat, ahogy semmi mást nem lehet hallani, csak a sziszegést, a motoszkálást, aztán pedig csak a sikolyt, ahogy a nyáltól fröcsögő teleszkópos duplaszáj valahova becsapódott. A második részben, ahol a bolygó egyszem telepét olvasztották be maguknak az Alijenek, meg lehetett csodálni az odaégetett marhabelsőségekre emlékeztető, nyálkás, dzsúzos világot is; és dacára a közel húsz éves technikának, még mindig valami formában megragadó a megvalósítás. A cím második fele, vagyis a Predator majd' 10 évvel az Alien után (Amit magyarországon az elmebeteg A nyolcadik utas a halál címmel nyomattak,) került ki a vászonra, nem kisebb személlyel a főszerepben, mint Arnold Schwarzenegger. Akkoriban felkapott volt a szteroidon hízott killermaschine kormányzó úr, úgyhogy ezt a szerepet is neki szánták; a lehetőségekhez képest úgy érzem, jól megfelelt a feladatnak. A film nem is hozott többet, mint a főszereplő jellegzetes stílusát: Fegyverek, atomrakéták, amitakarsz, csak hulljon a férgesse. Az Aliennel szemben itt nem a creepy nyúlós-nyálas takonybetyár szörnyekkel kellett harcba menni, hanem egy hi-tech, hiperszuper űrlénnyel, ami képes láthatatlanná válni, plazmaágyúval lövöldözni, és puszta kézzel kifordítani egy embert - a végén pedig megtudhatjuk, hogy mindezt úgy, hogy egy időzített atombomba van a csuklóján - valamint innen tudhatjuk azt is, hogy ha háttal állunk egy atomrobbanásnak, és persze titokban terminatorok vagyunk, akkor semmi bajunk nem történhet, csak egy kicsit Bruce Willises módon összepirosozzuk a ruhánkat. A film megért egy folytatást, 1990ben, amiről nem nyilatkozhatok a magam részéről - nem láttam ugyanis. Aztán valahogy, valaki által kitalálódott eme két, klasszikusnak mondható film köré egy keretsztory, ami úgy egészében véve pofás és aranyos lett: egészen a lényegre zanzásítva a dolgot: Az Alieneket a Predatorok fejlesztették ki, afféle harci eszközként, melyeken az arra kiszemelt ifjak bizonyíthatják erejüket, ügyességüket, bátorságukat; és mivel valahogy ezt az egészet humán közegbe kellett hozni, így a játszótér többek között az emberi civilizáció ősi helyei lett. Már csak a poén kedvéért is.

Amit az ALIJENEKRŐL feltétlen tudni érdemes: Értelmes lények, bár leginkább egy erősen mutálódásnak indult csupasz bőrű hüllőre emlékeztetnek. Ügyesek, erősek, pokoli gyorsak; ezen kívül vér helyett tömény sav folyik az ereikben, melynek egy cseppje egy űrhajó 6 szintjét képes kiégetni másodpercek leforgása alatt. Származásuk tekintetében a kis pókszerű izék segítségével történik; vagyis a kis maszat(csuszka) parazitaként tojást rak egy élőlény testébe, majd megdeglik - a pete pedig hamarosan kikel, és egy egészséges kis utódot hoz a világra - többnyire a bordákon keresztül. Valahonnan innen eredeztethető, hogy a kifejlett alien egyes tulajdonságai a "donortól" származnak.

Amit a PREDATOROKRÓL feltétlen tudni érdemes: Az egyik nevesincs távoli bolygó szülöttei, afféle kétajtós szekrény fizikummal, megjelenéssel, és hosszú, lakkozott fekete körmökkel rendelkeznek. Ezen kívül 70-es évek beli hi-tech cuccaik vannak, melyekben szerepel a teljes testet borító páncélzat, melyben ugye tökéletesen mozognak, a C64-es grafikai minőséget biztosító szenzoros sisak, melyben három fajta szűrő is található: egy infra, egy kék, meg egy zöld, amivel az alieneket lehet kiszúrni. Ezen kívül hárompöttyös lézeres céloptikájuk van, mely telepatikus módon mindig a kilövendő mellékszereplőre fókuszálódik, tökéletes pontosságot eredményezve. Alienek és főszereplőkkel szemben persze szart sem ér a dolog... Rasztahajuk és négybe szabott duplaszájuk van. (Csak tudnám, minek duplaszáj minden baromadta monctának...:/)

Az évek peregtek, és míg én a gondolatból ordítozó, rózsaszín kölökké avanzsáltam, majd a rózsaszín, gügyögő izéből iskolás lettem, nem tudva a filmipar eme félelmetes kreatúráiról, a filmvilág haladt tovább; végül elértem életem 23. esztendejébe, amikor is több könyv, játék és agyalás után kirukkoltak a meglepetéssel: AVP film! Nosza mozi, ha már sutyiban pótoltunk 30 évet a mozik terén, popcorn, kóla elő, nézzük a mesét. És néztük. És halgattuk. És tátottuk a szájunkat. Hogy ekkora egy agyatlan baromságot hogy lehet összehozni egy ekkora történetből! Tiszta rejtély volt...Az addig ok, hogy predatorok megjönnek, emberekből kikelnek az alijenek azt hent...De hogy egy feka csaj mit keres szövetségben egy predatorral, akiben ráadásul a predalien első példánya lakozik; hogy az alienek közé hogyan keveredik egy megakirályné is, ami évezredek óta hibernálva várja az újrakeltetést; hogy az emberek miért basztatnak mindent, és miért nem takarodnak a véres retekbe az első sikolyok után, azt már végleg nem tudtuk megfejteni. Persze véres volt, creepy, nyálkás és neonzöld, fröcsögött a szövegkiemelő és a turhasav mindenhová, majd egy gigászi küzdelem után az egyszem humán túlélő tökéletes boldogsággal tehette el emlékbe magának a Predatorok harci lándzsáját; biztos jó szolgálatot tett neki, amíg szarrá fagyott - ugyanis a film végén a nőci tökegyedül maradt egy szétaprózott sarkvidéki (talán Grönlandi) falucska romjai között. Az egyetlen dolog, ami megörvendeztetett, hogy a filmbeli események legalább a születésnapomon kezdődtek, de innentől nem hozott lázba az egész úgy, ahogy volt. Aztán elrepült ismét 3 esztendő, és ím, a 2007-es szezon legvégén ki is rukkoltak a második résszel - sajnos. Mivel a látvány nagyon feszíteni már nem lehetett, ezért inkább a lelki sokkterápiára másztak rá. Terhes anyák méhéből tucat szám kibújó kisalienek, nyolcéves kisfiúba belepetésző csuszka, vér és hentelés ezer felé. Lehetőleg túlélő nélkül. És hogy minél több áldozat legyen, kezdjük is a város közelében, hogy nehogy sokat kelljen a jelmezes alakoknak rohangálniuk...prológus röviden: az űrhajóban, amiben az első rész végén vagy 30 predator tanyázott, a hősi halottból kikel az első predalien - alien-predator keverék, csak hogy brutál, gizda és durva legyen. És ha már kikelt, hát egy gyors moccanás után már zuhan is a vészjelekkel ellátott űrhajó, le a földre megint. Azt nem értem mondjuk, hogy hova tűnt a többi 30 harcos, köztük a főőreg-főboss-főgizdaság, de sebaj. Elfüstölt a zuhanásban. Hogy mit kerestek csuszka kollegák a hajón, amikor a tojásokat is, a csuszkákat is a földön tartották, az se érdekes. Az meg végképp nem, hogy a predator megpatkol, a predalien meg a csuszkák pedig nem...Aztán egy ilyen kezdettel bele is lendül a kliséktől mentes történet. A kliséktől mondjuk csak azért mentes, mert sztoryline, mint olyan, nincs. Emberek jönnek, emberek mennek, emberek meghalnak. Csak egy predator, és egy városnyi alien, élükön a bossmoncával...Eléggé kihalt lehet a predator faj amúgy, ha a tisztító akció egy résztvevős...Aztán hogy a hatás sötét, és fenyegető (mindenki megfenyegeti a készítőt és a gépészt, amiért nem lát szart sem) legyen, a 20. percben szétlövik az áramellátót, csak hogy esős sötét legyen. Innentől a moziélménynek is ennyi. Fröcsög, repül, recseg, sikít, és kb véget is ér a film. Persze mindenki meghal, csak a kiválasztott kevesek nem. Ugyanis, miután a teljes várost atomcsapással eltörlik a szürke ruhás főnökök, hogy nyoma se maradjon az egésznek, (csak tudnám, miért mindig atom....napalm vagy egyéb nem lett volna elég? Bár...a saját országukat nyomják tele radioaktív maszlaggal, úgyhogy hajrá), szóval ezek a főnökök kegyesen megbocsájtanak és szabadon engedik mindazokat, akik a parancs ellenére nem maradtak a városba, hanem egy helikopterrel elmenekültek. Agyatlanság terén a film magasan veri az elsőt. Az amerikában megszokott jócsaj rosszpasival, de a jópasit szereti igazán szálak úgy érnek véget, hogy a bepánikolt csajszi persze belerohan egy kidobott megashurikenbe...Elvégre ha egy megashuriken elrepül, az tuti, hogy meg kell, hogy öljön valakit. Az idegen fegyverek öntöltőek, ráadásul pisztollyá való transzformálódásuk után emberek is teljes nyugalommal használhatják őket. Amikor a Predator méltó ellenféllel találkozik, akivel szemben semmi esélye (Predalien), természetesen minden védő göncét és fegyverét leveszi, mert úgy gizdábban ásítozva tudja gyepálni a főtakonymonctát. Apropó a főtakonymonca miért is tud petét rakni? Főleg tonna szám? Főleg csakis és kizárólag terhes nőkbe? És ha már terhes nőbe rakja...(ott van tartalék tápanyag, oks) akkor miért is a szájon keresztül teszi mindezt? Meg egy terhes nő hogyan is sikíthat akkor, amikor az egész belsősége egy marék alienfészekbe megy át? Ha már a film végén, jelenkorban találtak egy plazmastukkert, Ripleyék miért is nem tudnak semmi ilyesmiről úgy cirka 100-200 évvel később, ahol egy AMIGA biztosítja a központi számítógép teljes procikapacitását? Ezek azok a kérdések, amiket nem tudok, és nem is akarok megválaszolni...A film szerény véleményem szerint kritikán aluli, sem a fröcsögős hentelős, sem az agyalós, sem a borzongós nézőket nem elégítheti ki. Esetleg a vakokat, akik biztos összeszarják magukat a dolbi szörráund csodájától; más aligha élvezheti ezt...

John Rambo - avagy húzzunk le még egy bőrt a veteránról

A cím és az első epés megjegyzést követően talán meglepő lehet, de a film sztem egyáltalán nem sikerült rosszra. Nem egy Dark city, vagy egy Terminator, de kimondottan nézhető. A varázshoz rengeteget hozzáad a tény, hogy nem digitális trükkökkel operáltak, hanem a jól bevált, majdhogynem old-school vaktöltény-paradicsom koktéllal. De ne rohanjunk előre ennyire, kezdjük ezt is az elején. A Rambo első része még 1982ben készült el. Akkor már én is megvoltam, úgyhogy kis fiatalon izgulhattam volna végig az első részt, ha egyévesen lett volna vetítés, és anyámék bevittek volna. Története szerint John Rambo (Sylvester Stallone) egy vietnámot megjárt elitkatona, aki a háború borzalmai után nem találja a helyét az USA kies vidékein, és miután az egyik városka törvénytisztelő hivatali személyei köcsögölni kezdenek vele, bekattan, és mészárolni kezd. Amerikában a történet kasszasiker - ott kicsit aktívabban élt a vietnámi háború emléke és problémái - mindenhol máshol pedig egy hangulatos akciófilmnek bizonyult, némi lelki töltettel. A sikerre való tekintettel még két rész készült el, 85ben, illetve 88ban...ahol persze a meggyötört. bekattant veteránt visszaküldték a harcmezőre, ha már pszichopata, kamatoztassa ott a tehetségét. A kettőből csak az előbbire hivatkozhatok, amikor azt mondom: nem lett rossz. Igazi ízig vérig gyilkolászós akciófilm, minden erényével és hátrányával egyetemben. Rambo halálosabb, mint egy Terminator, és persze kemény mint a kéthetes tehénszar; a toppot akkor is a robbanófejes nyílvesszők vitték el. (Remek paródiája ennek a Nagy Durranás 2. rész, minden beteg humor kedvelő számára kötelező tartozék!!!^^) Aztán az évek teltek, és ahogy Rocky Balboa, úgy John Rambo sem tűnhetett el végleg a süllyesztőben. Bár Sly lassan már 60, de a történetnek nincs vége, amíg ő, és ezzel együtt Rambo is él. A cím kapcsán csak egy érdekesség: az első rész eredetiben First Blood (Első vér) címmel indult, a második First Blood II. címmel debütált, majd a harmadik rész Rambo - First Blood III. címmel készült el - ebből mostanra lett Rambo IV - John Rambo. A történet illeszkedik a klisés folytatású, kicsit idilli felfogáshoz, vagyis a megcsömörlött veterán totál kiégve egy Burma közeli kis falucskában éli magányos fémkovácsos-hajós életét, amikor az okoskodó szamaritánusok persze felkeresik, és megkérik, vigye el őket a háborús övezetbe, ahol jótékonykodni szeretnének. A konfliktus innentől futószalagon jön: a szamaritánusokat megölik, elrabolják, Rambo pedig lelkiismereti okokból csatlakozik a modatlan, bunkó zsoldosokhoz, akik ki akarják hozni a szegény túlélőket a szadista, tömeggyilkos főgonosz börtönéből. Hogy egy ilyen egyszálú történet mellett miért is mondom azt, hogy tetszett a film? Mert akciófilm, nem thriller vagy misztikus. A jelenetek pörögnek, a vér frecseg, a fegyverek pedig darálják a jónépet, finomkodás nélkül. Ha a TV2 ebből is ki akarja hozni a 12 karikás verziót, gondban lesznek; a trancsíros jelenetek nélkül az egyébként is keserűen rövid, 80 perc játékidejű film maximum fél órásra nyeshető. Teljesen evidens módon lehet látni, ahogy egy pöpec mesterlövész ledurrantja valaki fejét, vagy hogy az .50es kaliberű gépágyú hogyan szed ketté egy embert pár lövéssel.

A filmről alkotott konklúzió: rövid, de kellemes. Kicsit retro feelinget ad, hogy ugyanezt a 80-as években is éppúgy meg lehetett volna csinálni, mint most, de legalább illeszkedik a történethez képi világban és hangulatilag is. Nekem legalábbis tetszett. Egyszer nézősen...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.