Ma megint kellemes testedzés gyanánt, uszodával kezdtem a napot. Legalább meg tudtam jegyezni, hogy a Lukácsba járunk, immár lassan két hónapja. A víz kellemesen hűvös volt, a levegő meg kellemetlenül hideg:S Valahogy a -4 még mindig kevés számomra, ha talpig vizesen, egy szál fürdőgatyeszban kell elbattyogni a fedett részhez úszás után, de legalább adtam az immunrendszernek egy nagy fazékkal! A társadalmi felhozatal tövábbra is pocsék mindazonáltal.Szerencsére vaksi vagyok, úgyhogy el tudom kerülni addíg, amíg egy levegővételnél nem egy kétpupu fehér bálna villan ki előttem a vízből:S Még most is borsódzom a gondolatától...A további kellemetlen része a dolgoknak a probléma, amit Howard Stern törpepénisz komplexusként nevezett meg. Egy ideig én is küszködtem vele, de aztán rájöttem, hogy nem akkor kell alapozni az ilyen öntudatot, amikor 20 fokos vízből, fagypont alatt sétálok ki, ami már eléri a minimalista építészeti irányzat minden vágyálmát, utána pedig bemegyek egy zuhanyzóba, ahol 50-60 éves pasik löttyedt segge vigyorog rám, akár merre is nézek...Igaz a mondás, hogy a világ 10 legundorítóbb helye közül az első 6 a férfi öltöző:S Mondjuk az uszodai körkép alapján a második négy a női öltöző lehet, de azt legalább nem látom!

A tegnapi napom mindenesetre érdekesen alakult. Leginkább azért, mert este 8 körül, amikor keserűen konstatálnom kellett, hogy  megint lesz egy magányos, unalmas estém film és társaság nélkül, felhívott egy régebbi volt kollegám, név szerint Lóránt, hogy ugyan nincs-e kedvem elugrani vele egy sörözésre valahová. (Joseph közben rampage-el itt mellettem a ketrecében...:/) Szóval volt kedvem, és el is mentem vele, ami meglepően jól is sikerült! Meglepő leginkább azért volt, mert ad1: sosem söröztem vele, ad2: két évig ki nem álhattam, amikor együtt melóztunk. Aztán a valóságon túli szürracionális témakörökben megtaláltuk a közös hangot, úgyhogy egy fix pontunk az lett hamar:) A téma azért nem áll meg itt persze, beszéltünk mindenről, ami mostanság számba jöhet téma gyanánt, mint pl politika, nők, közlekedés, nők, alkohol, nők, ezoterika, nők...Meg persze a nőkről is ejtettünk pár szót. Csak úgy a hatás kedvéért:) Mondjuk annyira nem boldogít a tudat, hogy van még egy olyan elcseszett létforma, mint én, lévén ő is idősebb nálam majdnem egy X-el, és azért nem szeretnék harmincegynehány évesen ott tartani, ahol ő....

Hogy ez a beszélgetés miért is ért meg egy röpke bekezdést? Mert ma este MSNen betalált egy olyan hölgy, akivel legalább annyi ideje nem beszéltem, mint a sráccal, akit ugyanott ismertem meg, mint a srácot, és akiről szintén nem is hittem volna, hogy valaha még rám köszön...Ehhez képest rám köszönt, és meg is beszéltük, hogy valamikor a közeljövőben elmegyünk együtt korizni, már csak azért, hogy ne rozsdálljon fölöslegesen a Rocesem a sarokban...Úgyhogy programom már van, már csak munka kellene, és a végén egész jó kilátásaim lennének:) Meglepetések a köbön...

Folytatva a pár nappal ez előtti agymenést: Az emberi lélek, és mire rendeltetett. Egynehány ismerősöm az összes létező közé egyenlőségjelet tesz, mondván, lélek az lélek, tudat az tudat...Valaki ennél is tovább megy, és azt mondja, az állatok többet érnek mint az ember - valahol talán még igazat is adok nekik. Csahogy inkább azon kezdek el mindig gondolkodni, hogy az ember miért is olyan, amilyen. Az előző részben feszegettem, hogy az ember mindent csinál, csak azt nem, amire hivatott. Emiatt sosem boldog, sosem elégedett, mindig többet és többet akar, és minél több mindene van, annál kevésbé tudja, hogy mit is akar. Ha számba veszem, hogy az emberek egynémelyike tárgyakat mozgat, tudatot befolyásol, látja a testetlen dolgokat, kézenfekvőnek tűnik a feltételezés, hogy az ember azért van, hogy errefelé menjen tovább. Az állatok és a növények elélnek a világ rendszerében gond nélkül; az embernek meg a legtöbb helyen a lelki világban tartják ezt a céljának; akár nirvana, akár menyország. Egy olyan állapotot keresnek, ahol az egyensúly és a béke nem a testi világban manifesztálódik, hanem lelki síkon, akár aszketizmussaal, akár meditációval, akár egyéb módon. Jónéhány vallás ragaszkodik a fizikai szertartásokhoz, (istentisztelet, ima, meditáció, böjt, rituálék)  de ezeket a lelki fejlődés kellékeként kezelik. Ezek alapján érthető, hogy a mostani embert miért tartja sokmindenki bukásnak. Semmit nem tesznek a lelki egyensúlyért, a harmóniáért, vagy bármi más olyandologért, ami túl mutat a valóság keretein. Nem törődnek a túlvilággal, erénnyel, erkölccsel. Az egy sokkal érdekesebb kérdést vet fel, hogy ha az ember mégis ezen az úton indul el, akkor vajh' mi lehet a végcél, illetve a végső állomás? Meddig terjed ki a lélek és a túlvilágban elér ismeretek hatalma, mennyit képes az ember leadni a fizikai létezésből a lelki fejlődéshez? A pozitív túlvilág utópisztikus képe talán csak hasonlat; talán csak arra utál, hogy akik elérik ezt a fajta tökéletességet, mássá válhatnak, mint a többiek; és ez a másság talán egy olyan állapothoz vezet, ahol az ember végre békében, boldogan tudja folytatni a ténykedését. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.