Az Ördög ügyvédje óta motoszkál bennem valami, amit most valamiért le is írok. Talán csak a film, ami épp a TVben mozog, talán csak az unalom. Talán exem hatása...talán megint hülyeségeket beszélek:P

Nahszóval. Az Ördög ügyvédjében volt egy mondat, ami megragadt bennem. Így szól: "S ím, elküldöm közétek, mint farkasok közé a bárányt" Ahamm...Szép, élénk hasonlat, megfogja az egész lényegét, elvégre akkor is, most is sok hiedelem szerint a farkas a bűnös, gonosz teremtmény (pl. Fenris, csak hogy máshonnan vegyek példát), a bárány pedig a tiszta, békesség állapota, amiben az "isteni szeretet" is megjelenik. Biztos, mert olyan puha és töketlen állat, meg bamba is, de mindegy,sokan szertik. A lényeg, hogy elküldi közénk, mint farkasok közé a bárányt. Beee...Most megpróbálom összeszedni kevés etológia tudásomat, és kicsit kifordítani a dolgokat. Farkasok: ragadozók, néha falkában élnek, fejlett ivadékgondozás, estébé. A farkasok eme hasonlatban mi vagyunk, egy túlnépesedett, önpusztító falka, éhesen a békére és nyugalomra, a stabilitásra, vagyis mindarra, amit a bárány jelent. Mi történik, ha egy halom kiéhezett, összezárt farkas közé bedobnak egy bárányt? Megölik. Eddig stimmt. És aztán? Aztán összeverekednek rajta, mert éhezik mind, az egy bárány kevés mindőjüknek, és az erőt tisztelők között az erő lesz a végső döntnök. Vagyis a farkasok szépen, komótosan legyilkolják egymást, míg csak azok maradnak, akik a legerősebbek, legmegátalkodottabbak, legvadabbak - és akik a legtöbbet gyilkoltak a jussukért. 

És lőn, jönnek az apostolok, hírdetik az igét, hogy szeressék egymást az emberek, ne kívánjanak rosszat egymásnak, és megalapítják az egyházat, hol mindenki békére lel, és utódaik, a papok lesznek benne a helytartók, kik kedvesebbek Istennek, mert egész életüket neki szentelik, és más, bűnös lélek nem érhet fel hozzá oly tisztán, mint ők teszik. -KEVÉLYSÉG-

Megtérítették a híveket, megtérítették a királyokat, és a papok már nem éheztek, nem szomjaztak, mert amit korábban csak egy-egy ember szánt nekik összekuporgatott vagyonkájából, azt immáron királyok, nemesek adózzák nekik, és mivel felelnek lelkük üdvéért, így igényt formálnak állandó támogatásra, elvégre miért fosztanák meg őket a "csekélyke" anyagi javaktól, mikor cserébebűnbocsánatot, és ezzel örökké tartó menyországot áldoznak majdan nekik? -FÖSVÉNYSÉG-

Az emberek megtértek, a gazdagság beköltözik a mindennapokba az egyház tagjai számára, immáron az egyetlen áldozat, amiről le kell mondaniok, az a testi gyönyör, hisz a cölibátus szent és sérthetetlen. Ezek mellett pedig tarthatatlan. De mi végre az önmegtartóztatás, mikor apácarendek tömkelege lepi el a világot, ahova nevelni, és erényt őrizni küldik a lányokat, kikben egekig ér a vágy, hogy bűnbe léphessenek valakivel, bárkivel, csak ne nővel, kikből annyi körbe veszi őket? Miért mondjanak le egy csipet bűnről akkor, amikor ott vannak egymásnak, hogy meggyónják vétkeiket, kiküszöbölve a becsületükön esett sebet, amiért kitaszíttatnának a paradicsomból? -BUJASÁG-

Ím elértek a hatalom csúcsára, elvégre Királyok utáni első emberek, kik felette állnak törvénynek, parancsnak, kik a maguk életét élhetik gondtalan, királyokként pórok felett. A hatalom viszont édes mákony, amit könnyű elérni egyszer, de megszabadulni tőle sosem lehet igazán! Így hát terjeszkedni kell, növelni a hatalmat, mivel a föld és a birtok véges, a királyok pedig a poklot is inkább választják, semmit a kisemmizettséget. Így hát alapot adnak a keresztes háborúknak, szemet vetnek nemesi, királyi földekre, és marakodni kezdenek egymással a hatalomért, amit a papi rang ád. -IRÍGYSÉG-

A hatalom...a hatalom büszkesége, erénye. Elvégre aki hatalmas, az bármit megtehet. BÁRMIT. Mert hatalma van, mert ez a hatalma mibenlétje. Aki pedig hatalmas, élvezni és éreztetni akarja hatalmát másokkal, magával. Mi élvezet maradhatna egy papnak hát, mint a test öröme, melyből az asszonyi örömöt titkolni kell, mert világ előtt nőtlenségi fogadalmat tett? A hatalmas zabálás, mértéktelen tivornya és az anyagi javakban való dúskálás. Az anyagiak viszont az egyházé, azzal egy pap nem büszkélkedhet maradéktalanul - marad hát a zabálás, a sültkappanos asztal, borral, búzával, békességgel, ahogy azt kell, ahogy azt illik. Hogy közben akkora tomporuk lesz, mint a templomkapu - nos, a biblia a nagyságot nem bünteti! -FALÁNKSÁG-

Aztán, ahogy a történelemben lenni szokott - aki nagyra tör, haragosokat szerez. Az urak megutálják a szemforgatókat, kik üdvösségről beszélnek, de csak a maguk boldogságát teremtik meg napról napra, az ő jussukon híznak dagadtra, az ő asszonyaikat ejtik bűnbe nászéj előtt, mert megtehetik. Néhol az urak fordulnak az egyház ellen, néhol a pórok, így hát az egyház is megfelel: bűnösnek kiálltják ki mindazokat, kik ellenük szegülnek, kik kétségbe vonják tisztaságukat, eltökéltségüket, létjogosultságukat. Megindul az inkvizició. - HARAG-

 Így, megalapozva hatalmukat, bőlétüket, kényelmesen hátradőlhetnek, hisz a világ prosperál, a rendszer stabil, elérték mindazt, amit a földi lét csak adhat! Nincs is más hátra, mint pihenni. és hagyni, hogy a dolgok menjenek a maguk módján, a népek elvégezzék a piszkos munkát, ellátva a gigászira nőtt kreatúrát, amit csak úgy neveznek, egyház. Hogy közben lázonganak a hívők, a hatalom darabokra szakad, a világ kifordul sarkából - az mellékes. -RESTSÉG-

Így elküldték közénk, farkasok közé a bárányt, hogy azok összemarakodjanak rajta, ahogy farkasokhoz méltó, hogy végül maradjanak azok, kik erőben, intikában, önzésben és gonoszságban legnagyobbak, hogy míg eltiporják testvéreiket, ők dagadtra zabálhassák magukat a finom bárányhúson, ügyet sem vetve arra, hogy holnapra nincs bárány, nincs falka, nincs semmi, amiért életre kelt a hit. A túlélők így elvesztették hatalmukat, erejüket. Gőgjüket és büszkeségüket felaprózták, elvesztegették, hatalmukon a fattyaik marakodnak tovább. Az emberek elfordultak a hittől, amit annyira szomjaztak, új istent, új hitet keresnek maguknak a pénz, a hatalom formájában, hisz meglelték új bárányaikat a békében élők közt, hogy aztán maguk is végigjárják azt az utat, amit mások is már előttük. A főbűnök útját. Elvégre miről szól a világ most, mint hogy habzsolj, dugj, paráználkodj, irígykedj, taposs le másokat magad helyett, és boldogulhatsz, és most, hogy elvesztetted a menyországot, élj aranyéletet a földön, amíg teheted? Ugyanazok a körök, csak a köntös más.

Még mielőtt valaki megkérdezné: deista vagyok, vagyis egyházellenes. Minden egyházat elvetek, elítélek, amik nem engedik meg az embernek, hogy azt higgyen, amit a szíve diktál, úgy szeresse a teremtést, ahogy teremtése óta érezné magában. Az én világomban vannak istenek, szellemek, sors és kárhozat egyaránt. Az én világom túl nagy, hogy egy istennek hagyjak benne csak helyet. Az én világomba mindenki belefér - ki szeretve, ki gyűlölve, ki megvetve, ki becsülve - de minden és mindenki benne él, és a maga köreit futja.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.