ÉÉÉéééés végre! Itt a várva várt pillanat, amikor kiderül, miből lesz a cserebogár, avagy kit rejt a G betűs álarc! Tapsvihart és ovóciót plz:) 

Megtörtént. Megint. Cool, mondhatni, hogy mindig minden ugyanaz, én pedig megérdemlem a világ marhája címet. Még a kergeség is stimmel. Mo hazajött. Becsületesebb nevén Mona, nem érdekel most már, hogy kit érdekel, vagy nem érdekel, ti titkolózna vagy nem. Mona. Visszatért az egy…

A szöveg majd talán lesz este. Csak úgy megörültem annak, hogy elkészült ez a pár kép^^ 

K2 nem írt arra vonatkozóan, hogy olvasta volna a blogomat, arra pedig szintén nem, hogy akár, ha akarja, találkozhatunk is. Ebből levonom a keserű konzekvenciát, hogy Mo-hoz hasonlóan úgy néz ki, nem olvassa a blogot. No mindegy, talán jobb is, még a végén lenne belőle…

Örömmel jelenthetem minden kedves érdeklődőnek, hogy VAN NET!!! Happy és tobzódás az örömökben, ugyanis immáron képes vagyok eg perc alatt belépni az IWIW adatlapomra, elolvasni a leveleimet, vagy épp belépni a blogol oldalra. Igyekszem ki is használni minden…

A mai nap a nem-válaszolás jegyében telt el. Egész pontosan Mo volt neten, olvasta az iwiw üzenetemet, de nem válaszolt, a blogot meg vagy nem olvasta, vagy nem kívánt rá válaszolni. Táncos párom, későbbiekben K2 szintén olvasta a tegnap ide is bemásolt kis üzenetet, de ő…

Épp az iwiw adatlapomat alakítgattam, amikor megtaláltam egy korábban beírt mottómat, ami valahogy megkacagtatott...aztán pedig elöntötte a lelkemet valami furcsa érzés, ami egy pár soros dologban összegződött. Nem vicces, meg nem egy nagy durranás, de baromira őszinte...…

Ismét újabb este, túl egy újabb napon, újabb veszekedéseken, újabb rettegésekkel teli percekkel, és némi nyugalommal. Ma ismételten, immár sokadjára megvolt a kötelező veszekedés apámmal, és az ofömmel, kiindulva abból a problémából, hogy szerintük én csak áltatom…