Nos, megtértem Dest új kecójából, konstatáltam, hogy bassza meg de jól élnek, kiirígykedtem magam, meg szereztem súlyzót, úgyhogy innentől kezdve testedzés rulz. Már csak erőt kellene szervírozni hozzá valahonnan, hogy amolyan túlélés-félét is tudjak végre produkálni. Az előző képregény-reklámokat leszólták, úgyhogy marad minden úgy, ahogy eddig, nincs kedvem foglalkozni ennyi nyűggel, akinek tetszik, annak tetszik, akinek meg nem, az a mindenki más. Szomorúan kellett észrevennem most is, hogy beleültem egy szem zöldborsóba. Nedves volt, és mindennek dacára kellemetlen. Többet nem kéne ebben a fotelben kajálni. Mo azóta sem írt, se nem kommentelt, semmi, pedig ma is volt iwiwen....Valaki egyszer felvilágosíthatna, hogy ilyenkor mi is van...Minek kér valaki levelet, ha aztán nem képes rá semmit sem válaszolni? Kiakasztó. Meg aggasztó is, bár ez semmi ahhoz képest, amit Destéknél éltem ma meg. Nevezetesen egy jó 5 perces deja-vu, amit tovább lehetetlenít, hogy most voltam náluk életemben először. Eléggé hátborzongatóak azok az ilyen percek, amikor csak ülsz, és már fel sem teszed a kérdéseket, mert nincs miért. Anélkül is tudod, hogy mi a válasz rá, ha pedig más lenne a válasz, akkor úgysem haladsz semmivel előre. Ez az egész csak arra jó, hogy eszedbe ötöljön, hogy tetszik vagy sem, a sors útjai meg vannak írva, és lavírozhatsz rajta jobbra-balra, amit nem kerülhetsz el, azt úgysem fogod tudni kikerülni. DE ez az érzés megerősítette bennem azt a hitet, hogy nem vagyok teljesen agyalágyult, a jövő nem elveszett, és még van reményem a boldogságra...valahogy, valamikor, valakivel...Persze csak ha nem gebedek meg a közeljövőben valami előre nem látható macera miatt, amitől mostanság egyre jobban félek. Bár lehet, csak arról van szó, hogy azok a bizonyos hullámok magasan vannak a fejem felett, és ez a kecó nem alkalmas arra most, a jelenlegi formájában, hogy felfelé húzza a hajó orrát. Talán csak a társaságot kellene megváltoztatni. Vagy elhúzni végre a sötétítőt, ami immár 2 éve nem volt megmozdítva...

Mai képregényem cáfolat mindazoknak, akik szerint sosem mosolygok:

Most jó?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.