Nem kell megijedni a bejegyzés kapcsán, csak zenét hallgatok, és épp ez zörgött a fejembe. Akartam valami képet ide is bebökni, de behalt az oldal, ahol generálok, anélkül meg nem poén, úgyhogy most morc és b+. Érdekes, mennyire virgoncan tudok írni, akkor is, amikor már kezdek aggódni, hogy megőrülök. Úgy laza egy hónapja úgy érzem, hogy teljesen más ember lettem, mint eddig. Nem, ez nem az a classic csajfelszedős, szülőket átverős "de én más lettem" duma, hanem valami egészen hátborzongató... Kapásból itt van az a tény, hogy blogot írok. Foglalkozom vele. Képeket generálok hozzá, és anyázok a design miatt. Emellett alig játszom, bár lehet, csak azért, mert most a jobb gamek nem mennek. Vagyis...Ez így nem igaz. KURVASOKAT játszom, csak épp baromira nem élvezem. Hogy akkor meg mégis miért? Mert nincs más. Talán ez a megzakkanás is csak arról szól, hogy kb 2-3 hónapja, amióta exemen kijött a vallási fanatizmus, nincs kivel beszélnem. Vannak, akikkel néha traccsolok meg ilyesmik, de az, amit eddig éltem, hogy naponta órákat beszélgetni valakivel valami elvont, absztrakt, és semmi értelmes dologgal össze nem kapcsolható dolgokról, az elveszett. Talán ezért érzem magam egyedül és magányosan, és talán ezért kezdtem el abban gondolkozni, hogy basszus, mennyi idős vagyok már. Talán tényleg megöregedtem, és az, amit eddig éltem és tettem, a gyerekkor, vagy kamaszkor...szóval a fiatal korszak jellemzője volt. Mostanra nincsenek azok a barátok, nincsenek azok a barátnők, a prioritások megváltoztak, és megváltoztam vele én is. Nőnek a tétek és a terhek, nekem meg fel kellene állnom alóla. Aggasztó mondjuk a felismerés, hogy basszus, már lassan 30 felé közeledve akarok csak nekiállni, és rendbetenni a súlyomat, vagy keresni valaki megfelelő partnert. Ok, hogy eddig is bennem voltak ezek a vágyak, csak valahogy mégis úgy, abban a formában, hogyigyekezzünk, mert semmi sem tart örökké, de azért mégis csak van idő, még fiatalok vagyunk, stb...Aztán jött a villámütés, hogy nem. A baráti köröm, akik 5-6 évvel fiatalabbak nálam, már előrébb járnak, mint én, nekem viszont meg már sem erőm, sem lehetőségem nincs arra, hogy a társaságommal megfiatalítsam magam. Megvénültem, és ez aggaszt. Örökké akarok élni, örökké fiatal akarok lenni, bár tudom, hogy nem lehet. De azért mégis...én még nem játszottam, nem éltem eleget, kéremszépen...nem voltam elégszer boldog, hogy innentől beletörődjek, hogy vesszőfutás kezdődik a halálig...

Az alábbi képsor címe: Jelenetek Életemből

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.