Azt mondtad: sose változom. Hogy mindig másokat hibáztatok magam helyett, hogy kibújok a felelősség alól, hogy mindig csak mutogatok másra, hogy ő, Ő a hibás, nem én!

Nincs igazad. Akkor is magamat hibáztatom, amikor nincs miért. Változhattam volna. Lehettem volna másabb, ahogy lehettél volna másabb te is. Tudom, hogy sokmindent én csesztem el. Lehetne nagyobb a rend, törtethetnék kicsit jobban, figyelhettem volna apróságokra, amiket nem tettem szóvá. Éreztethettem volna veled jobban, mennyire szeretlek. Nem tettem, és nem tudom, miért nem. Talán mert a vége akkor is ez lett volna. Túl szépek voltunk ahhoz, hogy igaz legyen, és nem mertem hinni a csodákban. Még ebben az utolsó csodában sem. Feladni mindent, amiben, amiért élek...barátokat, családot, szórakozást, társaságot, álmokat, vágyakat, régi reményeket, annyira nagy feladatnak tűnt, annyira értelmetlennek. Szerettem volna, hogy részese legyél az életemnek, hogy együtt oldjunk meg mindent, ami szembe jön, amit pedig nem lehet megoldani vagy legyőzni, együtt éljünk át. Azután megláttam benned valami mást. Azt az iszonyat haragot és gyűlöletet a világ és az élet ellen. Azt, ahogy a családtagjaidra fröcsögtél, a barátaidat szidtad, ahogy a galambok után rúgtál a járdán, és azt éreztem, elmentél mellőlem. Nem tudtam, hogy hogyan nyúljak utánad, vagy, hogy érdemes lenne-e egyáltalán. Én szeretem az életet, legyen akármilyen furcsa vagy szokatlan; szeretem az állatokat, az élet neszezését, a csöndet és a klaviatúra kattogását. Szerettem, ahogy mögöttem voltál, és életeket kértél candy Crushban. Csak te gyűlölted mindezt. Neked az kellett volna, hogy piedesztára emeljelek, hogy istennő legyél egy istentelen világban, ahová egy keresztre feszített embert imádnak, ahol a bűnöket nem a lelked érzi, hanem kőbe barmolták bele egyszerű, unalmas emberek. Volt, hogy kiabáltam, és haragos voltam. Volt, hogy duzzogva ültem, és nyomtam el a cigiket egyre-másra... te pedig gyűlöltél érte, tisztán és osztatlanul, és nem értetted, nem érezted, nem hitted, hogy miattad, érted vagyok dühös. Kettőnkért.

Utána elmentél. Amikor rám néztél, már nem ismertelek. Nem az voltál, aki eljött a parkba sétálni, nem az, akinek hónapokra elég program volt az, hogy ültünk a víz partján, és a hasadon nyugtattam a fejedet. Akkor már mozit akartál, és ordas nagy kefélést, külföldi nyaralást apartmanban, kocsit és tapizós gigatelefont. Januárban még azt mondtad, amink van, az közös, vegyem meg a telefont, akár egészen a te pénzedből is, mert ami az enyém, a tied is. Akkor azt mondtam, nem akarom, hogy ha történik velünk valami pár hónap múlva, majd hozzám vágd, mennyire sokat költöttem rád. Februárban esküvő után megkérdezted, mikor házasodunk össze. Mondtam, hogy a szándék megvan, de nem hiszem, hogy itt az ideje. Haragudtál, és azt mondtad, hogy nem hiszek benned, nem bízom bennünk. Márciusban azt mondtad: gondolkodás nélkül hozzám jönnél. Én azt mondtam, ha majd végiggondoltad, és úgy érzed, egy életet leélnél velem, feleségül veszlek.

...Áprilisban azt mondtad, boldogtalan vagy. Nem történik semmi, a lakás romos, a pénz kevés, ahogy a beszélgetés is, hogy az egész napos meló bűze cigivel keveredve beissza magát a pórusaidba, megfertőz és elnyel. Unatkoztál és egyedül voltál, de a barátaim nem voltak a barátaid, a társaságom nem volt a társaságod, a szórakozásom nem volt a te szórakozásod többé. Azt mondtam, nézz szét a világban. Találd meg magad és az álmaidat, találd meg a barátokat, akik elfogadhatnak engem is, veled megyek. Mondj programot, és veled tartok. Nézzél filmeket, és veled nézem. Az én időmben még volt második esély. Gyakran harmadik is. Az emberek elváltak, eltávolodtak, szétnéztek a világban, és végig gondolták, mit kaptak, mit adtak, mit nyertek, mit veszítettek. Külön voltak, de szerették egymást, mert ezért voltak együtt, bármennyi is volt az az idő. Utána eltelt pár hét, pár hónap, amíg ültek a magányukban, és emésztették a történteket; utána összegyűltek, egymásra néztek, és azt mondták: "Még mindig szeretlek". Aztán kezdték előlről a tépelődést, a veszekedést, a próbálkozást, és idővel a dolgok helyre jöttek. A lakás kitisztult, a meló bűzét átvették az illatosítók és füstölők, a ruhák helyükre kerültek, az állatok megbékéltek, az emberek egymáshoz szoktak. Ha pedig mégsem, jött az újabb szünet és újabb mérlegelés.

De nálad nem volt szünet

Nem mérlegeltél...

Másfél éve októberben azt mondtam, boldogtalan vagyok. Haragudtál, és másokat okoltál, eltávolodtunk egymástól, utána odamentem hozzád, azt mondtam, szeretlek.

Te áprilisban azt mondtad, boldogtalan vagy...

Aztán kiléptél a gyerekkorból, kiléptél a házból, kiléptél a világomból, és rájöttél, hogy az én életem kevés. Neked ordas kefélés kell és múzeum, jó testű, potens pasi, lóvé dögivel, amit magadra költhetsz, és út a gyűlöletednek, hogy a világra okádhasd. Utána májusban eljöttém hozzám, de már nem haza. Közölted, ennyi volt, és kiléptél, mintha sose ismertél, sose szerettél volna. Mást csókoltál, mást szerettél, mást öleltél, másnak az ágyában vártad a gyönyört, amit először mellettem ismertél meg.

Amikor megkérdezted januárban, mi történhet velünk, először hallgattam. Azt gondoltad, más nőt szeretek. Hogy a beszélgetésekben, amiket olvastál azt írtam, nem szeretlek. Utána elmondtam. Elmondtam, hogy túl tág a világ, és túl keveset láttál, elmondtam, hogy mást fogsz szeretni, mást fogsz ölelni, és amikor rájössz, mit kínálhat rajtam kívül a világ, gyűlölni fogsz azért, hogy én csak ennyi vagyok. Azt mondtad, neked sose kell más...én pedig elhittem.

Három hét. Esküvőtől szakításig, imádattól gyűlöletig, holtomiglan-holtodiglantól soha többéig...

Az élet újból és újból szembesít a leckékkel, amiket nem tanultunk meg. Az élet újra és újra elénk idézi az embereket, akikkel dolgunk van az életben. Megértettem.

Felfogtam

elcsesztem....

Várom az ítéletet, bíró úr!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.