Az előző bejegyzések alapján még nekem is úgy tűnt, mintha egy ótvar, szar helyen melóznék, ótvar, szar emberekkel, pedig a helyzet egyáltalán nem ennyire vészes...Persze, amikor az ember lázasan melózik napokat, akkor igen, annak tűnik, de amúgy elviselhető. A főnökasszony pl egész szívélyes néha, a tulaj fia egész szociális, ha épp nem morcos valamiért, a meló meg egész elvégezhető - ha épp az embernek 8 csápja van, mindegyik polipkar hosszúságú és erejű:P Mindenesetre kaptam mára szabit, hogy gyógyulgassak - csak félek, nem jött össze, szal lehet, holnap is maradok. Aztán megemlítettem, hogy többen kérdezték, merre is melózok, nos jó hírem van, lehet gyünni látogatni:) Sőt, ha engem kerestek, még egy cigiszünetet is adtok nekem...Aztán, mivel csináltam képeket, megmutatom, mit is kell keresni:)

Ez a nagy szörnyeteg óvja a bejáratot - és mutatja meg, merre is van az eldugott kis ajtó:)

Aztán, ha már a kellemes(ebb) dolgoknál járunk: meséltem ugye, a kis szökevényről pár napja, akinek utolsó megmozdulását annak véltem, hogy betették éjszakázni egy piton társaságába...nos, jelentem, TÉNYLEG egy kis survivor volt, ugyanis túlélte:) Annyira hazahoztam volna a kicsikét, csak épp ugye, még szopós korban van, és én nem vagyok egérmama, úgyhogy alighanem nem menekült meg véglegesen, de egy nap élet is élet...Amúgy róla van szó:

Mindenesetre reménykedek, hátha valami szerető gazdi viszi haza a pitonjának, ahonnan meglép, és talál magának pótmamát, és boldog kis egérélete lesz, ezek után tényleg megérdemelné:)

MÁS

Tegnap reggel a Moszkva téri felforgás után a főnökség késett kerek 30 percet, ami azzal telt, hogy ácsorogtam a szakadó hóesésben. Naja, betegen mi jobbat lehetne csinálni, mint állni a szállingózó hóesésben? Ugye? Szerintem is. Hóembert építeni:) Persze, nem nagyot, csak úgy, kedvtelésből egy picikét. Csak úgy fiatalosan:) A hatása viszont teljesen meglepő volt. Ahogy az emberek mászkáltak, megálltak, ránéztek, ránevettek...az elmondottak alapján viszont meg sem fordult a fejükben, hogy nem egy 8-9 éves gyerek unatkozott vele, hanem egy hozzám hasonlóan infantilis fazon...Azért jó volt látni a hatását, jó volt megint hóembert építeni, még akkor is, ha estére elolvadt. De azért szívünkben örökké él:) Meg ezen a fényképen is:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.