Ma este is Sims. Csak tudnám, minek! A végeredményt előre meg lehetett volna mondani: középszerű állással, középszerű fizetéssel, egy középszerű lakásban érte utól a középszerű végzet. Két kutyával és egy papagájjal osztotta meg egész létezését, a nők ugyanis, akikkel próbálkozott volna, sorban kosarat adtak neki. Indoklás: akivel a csillagjegye passzolt volna, azzal a téma nem passzolt; akivel meg a téma passzolt, azzal meg a csillagjegy nem; és ez utóbbi a Sims2ben bizony eléggé egy kizáró dolog. Az már csak hab a tortán, hogy az a Simhölgy, akivel valamire el is jutott a dolog, (Legalábbis barátként tudták kezelni egymást), Kristyne Youngnak hívták. Funny, mi?:/ Kicsit olyan volt, mintha saját életemet láttam volna darabokra törni - úgyhogy le is töröltem a fenébe az egészet, hogy idióta játékok helyett más dolgokkal foglalkozzak. Aktív rendrakásba kezdtem ugyanis a lakáson belül, olyan lendülettel, hogy egy nap után már látszata is van! Ez pedig nem egy elhanyagolható teljesítmény, főleg részemről. A konyha már legalábbis átjárható gond nélkül, bár a mosogatáshoz nem volt lelki erőm - még 5-6 ilyen nap, és a végén egész kultúrált lakásom lesz. Már csak arra kellene valami módszert találni, hogy kicsit levetkőzzem feltorlódott zsírraktáraimat, meg anyagilag rendbe szedjem magam. Eh, semmiség:P

Azért álljunk itt meg egy percre: egy kevéssé sikeres huszadrangú játék befuccsolása, némi misztikusnak is titulálható egybeesés, meg egy katarktikus előrelépés rendrakás terén azért túlságosan jó összképet adna a mai napról, nem? Még a szokásos virrasztással együtt is. Bezony, ennyi nem volt elég erre a pár órára! Nemám! Ugyanis kapásból le kellett taknyosodnom. Valószínűleg nem tett jót, hogy Lillithel összekevertük párszor nyálainkat, de akkor is csessze meg. Ennyitől nem szabadna megbetegszenem... A fejem kb akkora, mint egy lufi... bár egyébként is, de most még fáj is, meg zsibbad, meg blöe...tucatszám használom a zsebkendőket, semmi hatással. Ettől függetlenül viszont eldüntöttem: erőt veszek magamon, nekiállok tornázni, mert az kevés zajjal jár, aztán összeszedem a szárasztott dolgokat, és folytatom a rámolást, amíg ki nem dőlök. Akkor legalább remélhetőleg aludni is fogok tudni....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.