Aki az ég felé tör, azt mindig pofával lefelé kell kiásni, vagy csak én vagyok ilyen szerencsés? Párszor már megkaptam, hogy sajnáltatom magamat, de jelenleg TÉNYLEG nincs semmi, ami kicsit is jó lenne, és írni tudnék róla. Összeveszés röpkebarátokkal, röpkereményekkel, nemröpkeősökkel. Hjahhkérrem, tehetséges vagyok. Elvégre teljesen szokványos, hogy egy mondat után valaki megsértődjön, nem? Ráadásul K2névnap van. Feltéve persze, ha most ünnepli, tudja a fene:S Amúgy sem vagyok otthon a dátumokban; mindenesetre boldog névnapot Neki, és minden druszájának!

Azért gondolkodom erősen a hogyan tovább kérdéskörön; elvégre elhiszem, hogy szarul csinálom a dolgokat, és vannak hibáim, na de hogy egyszer sem tudjak semmit se kijavítani, se rendbetenni, se megváltoztatni, azért már tényleg gáz:S Kezdem azt hinni, hogy mikor lepereg majd előttem életem filmje, senki sem lesz hajlandó vállalni benne a főszerepet. Fel kellene mondanom az élet-manageremnek:P

Lelkileg mindenesetre most szakadék szélén állok, csak tartok attól, hogy amint teszek egy jelentős lépést előre, azt kell majd hallanom: "Te, róka! Tudsz te repülni?...De lazaaaaaa!" Hjahh, lazaság a köbön:P

Azért ez sem olyan rossz így. Nincsenek havi rendszerességgel hisztiző nők az életemben, se baromarcú főnök, se hisztis kölkök, se rohanós, fárasztó napok, se agyhalott, tízórás gürcölés. Tökjó dolgom van végülis, nem? Csak kár, hogy vagyok olyan mazochista, hogy szeretném mindezt:S

Úgyhogy azt hiszem, ismét itt vagyok; csak tudja a fene, hogy hol az az itt. Valahol a semmi környékén.

 Nincs valakinek egy térképe kölcsönbe?:S

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.