Faszom A Tetves Életbe. Na jó, ez FATÉ, de nem izgat. Belekeseredtem a végzetem kergetésébe. Röhelyesnek tartom, hogy mindig UGYANAZ történik, változás és siker bármiféle jele nélkül. Találkozó, szórakozás, boldogság és happynes...aztán jön a totális kiégés. Nem málam, náluk. Egyik nap öröm, kacagás, vallomások, hogy egy percet, egy pillanatot sem akarnak nélkülem tölteni, az ital fogy, a csókok csattognak; és másnapra üresség. Nem szólnak semmit neten, nem szólnak semmit élőben, nem gondolnak tegnappal, tegnapelőttel, hiszékeny vallomásokkal. Helyette üresség. Se szó, se csók, se tett se érintés. Megszűnik minden, egyik pillanatról a másikra, mintha sosem történt volna semmi. Talán nem is történt semmi. Talán két éve, talán mióta odaadtam a rózsámat K2nek, nem történt egyszer sem semmi. Talán ez a nyolc próbálkozás a kiútra sem volt semmi. Hiába; egy eladott lelket nem pótolja senki sem az övével. Egy konklúzió azért van.

Becsület, bizalom - soha többé.

SENKIVEL

Marad az üresség; és a sérülés, amit okoztak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.