Nem állt szándékomban írni semmi olyan dologról, ami nagyon szorosan kapcsolódik a hétköznapi történésekhez; a felkapott, hisztériakeltő cselekményekkel még kevésbé érdekeltek, most mégis kivételt teszek. Annyi helyről jön vissza a melegfelvonulás környéki rendzavarás, és a vélemények tömkelege ezzel kapcsolatban, hogy kivételt teszek, és mások blogjának szemetelése helyett itt fejtem ki a véleményeimet. Első körben szeretném kifejezni a politikai meglátásomat: undorítónak tartom, hogy BÁRMIFÉLE megmozdulás, legyen pozitív, negatív, semleges, összetartozásról vagy széthúzásról szóló, megjelenik mindig egy párt (Kimondom: FIDESZ), aki egyből hangoztatni kezdeni, hogy persze, a kormány tehet erről, változás kell ésatöbbi. Üzenem nekik: KUSS! Tököm tele van azzal a hisztériakeltéssel, amivel a mindennapjaimat megtöltik. Jogomban áll nyugodtan meghallgatni mindenki politikai véleményét anélkül, hogy szájamba akarnák tömni az előre megrágott gumicsontjukat.

Nos akkor: melegfelvonulás, melegség. Azt hiszem, senkit nem lepett meg a tény, hogy a felvonulást megzavarták. Az a része engem is meghökkentett azért, hogy savval és molotov-koktéllal hajigáltak; a világ szemlátomást brutalizálódik. Épp emiatt merül fel bennem a kérdés: mire fel kellett megrendezni ezt a felvonulást? Miért kell valakinek, aki nemi identitásában, hovatartozását tömegesen, a főváros kellős közepén híresztelnie? Nem, nem vagyok homofób - aki ismer, tudná, hogy a családomban másfél meleg él, volt ismerősöm, aki nemátalakításon esett át. Nem ékeskedem azzal, ami nincs: nincsenek meleg barátaim, akikről tudnám, azok; ekként, és más egyéb okok miatt is azért némileg zavarban vagyok melegek közt. Egy mmásik blog kommentjében találkoztam az alábbi véleménnyel, nem szószerint: "Vannak, akik azt mondják, ők nem homofóbok, és vannak olyanok is, akik azt mondják, ők nem homofóbok, DE...és ha a DE ott van, akkor ugyanolyan korlátolt barmok, mint azok, akik téglákat dobálnak, csak eltérő mértékben."  Márpedig kikérem magamnak, és igenis ott van az a DE. Egyrészt cáfolom azt, hogy a homoszexualitás ne lenne bizonyos mértékig (!!!) divat. Ha nem lenne divat, nem kellene azzal szembesülnöm, hogy az álltalam ismert, közel velem egy korkategóriába tartozó nőismerőseim közül, (akikből van legalább 50), legfeljebb 5 olyat tudok felsorolni, aki nem smárolt eddig lánnyal. Nem szájrapuszi; smár. Nyelves, francia csók. Lehet, érzékeny vagyok erre a témára, mivel a csók számomra sokszorta belsőségesebb kontaktus, mint egy nemi együttlét. Ettől függetlenül elgondolkodtat az indok, hogy saját bevallásuk szerint miért is történtek meg ezek a csókok: Poén. Kipróbálás. Mindenki ezt csinálja...vagyis semmi olyan érzelmi többlet, ami akár csak részben indokolná ezt az egészet. Megcsinálják, mert miért ne, márpedig ez a fajta kontaktus az én meglátásomban egyfajta homoszexuális próbálkozás. Megcáfolom azt a nézetet, hogy a homoszexualitás egy teljesen normális, állatvilágban is megfigyelhető jelenség. Tény, az állatvilágban is megjelennek a homoszexuális egyedek. Csak ezen kívül van még egy pár olyan tény, amit ilyenkor elfelejtenek: 1: a homoszexualitás az állatvilágban azóta terjedt el nagyobb mértékben, amikor az ember által termesztett hormonszármazékok elkezdtek felszívódni a környezetben, és ezálltal eljutottak az állatok szervezetébe is, felborítva normális hormonális állapotukat. (Többek közt a halfajoknál veszik észre egyre nagyobb mértékben ennek a jelét; egyszerűen felhalmozódnak bennük a női hormonok, amik a női vizelettel [nem nemi diszkriminációból, a fogamzásgátlók miatt] áramolnak bele a vizekbe. 2: az állatvilágban természetes módon megjelenő homoszexuális egyedek valamiféle kitaszítottságban részesülnek; és mivel szaporodni nem képesek emiatt, ki is halnak a generációjukból. 

De haladjunk tovább. A homoszexualitást nem tudom "normális" dolognak tartani. Nem tartom abnormálisnak, de jobb kifejezést nem találtam: az én meglátásomban a melegség nemi hovatartozásban található diverzitás. Az, aminek sokan nevezik: MÁSSÁG. Nem jobb, nem rosszabb; egyszerűen más. Nemi diverzitásnak tekinthető a zoofilia, pedofilia, gerontofilia, fekalofilia, szado-mazochizmus..hosszú a lista! Ezek között van sok olyan, amit elfogadnak társadalmilag: szadomazochizmus, bizonyos mértékben a fekalofiliát (bár azt már aberrációnak számolják) valamit pedig nem. Mondhatni, az összes többi ez a kategória. Szándékoltan fogok sarkítani, még ha én magam is megcáfolnám az itt leírtakat: Ha ez mind egyformán nemi diverzitás, mitől kiváltságosabbak a melegek, mint azok, akik pl az állatokra gerjednek? Azért nem a pedofilokat hozom fel példának, mert a pedofília a korlátozottan döntésképes, kiforratlan emberi lények kihasználásával jár együtt, bár itt is tennék azért kitételeket: pedofil az az ember, aki beleszeret egy nálánál úgy egy évtizeddel fiatalabba? Pedofil az az ember, aki 14 év korkülönbséggel beleszeret egy fiatalabb partnerbe - aztán évekig van vele együtt, vár a nemi kontaktussal, míg a párja eléri a testiséghez szükséges testi-szellemi érettséget, és évek elteltével a már középkorú férfi egy későkamasz lánynak kéri meg a kezét és alkot vele családot? Kanyarodjunk vissza a zoofiliához: "A zoofilia elkövetését az állatvédők indoka szerint azért tiltják, mert az állat szenvedésével és fizikális megnyomorításával jár." Hát, igaz...egy állatnak nehéz kikérni erről a véleményét. Csak ott van egy mondat, amit ha jól emlékszem, Joy Adamson írt egyik regényében; talán az Elza ciklusban:  "Többször is felkínálta számomra hátsó felét párosodásra". Az emberek között nevelkedett állat ugyanis az embert tekintette párjának, és vele igyekezett nemi kontaktust létesíteni. 

OK, ez tényleg meredek irányvonal, evezzünk kicsit elfogadhatóbb, hétköznapibb helyekre. Mi van azokkal, akik nagy korkülönbséggel szeretnek egymásba? Élő példa: Kisfaludy páros. Fiatal nő, apja korabeli férfi. Hányan voltak, akik elhitték, tényleg szerelem köti össze őket? Hányan voltak, akik kihasználást, aberrációt láttak a dolog mögött? Én aligha tudhatom, mi az igazság, egy azonban nyilvánvaló: az a páros is MÁS volt, mint amit a társadalom elfogad. Akkor a melegek miért másabb MÁSok, mint ők? Vagy bárki más, aki törvényileg elfogadott, társadalmilag mégis megnézett élethelyzetben élnek? Csibikének igaza van: a magánélet két ember magánügye. Ezért hívják annak, aminek. A melegek demonstrálnak a házasság és örökbefogadás jogáért. Mert őket az megilleti, hiszen emberek... ilyen alapon mindenki, aki tényleg egyfajta másság állapotában él, tüntethetne a maga jogáért - vagy elfogadhatná azt, hogy a törvényi keretek olyanok, amilyenek; és bizonyos életmód bizonyos lemondásokkal jár. Kisebbség, vallási felekezetek, egyházak, bármiféle HITben élők, de akár politikai meggyőződésükben eltérő emberek is tüntethetnének legalább ennyi alappal a maguk igazáért; de kétlem, hogy sokan néznék jó szemmel, ha a neonácik jogilag követelnék maguknak a holokauszt lehetőségét, merthogy hitük szerint az nekik jár; hogy a muszlim fanatikusok jogi hátteret követelnének maguknak a dzsihadjukhoz; de, hogy megint ne csak a szélsőséges és vérlázítóan sarkított és genya példákat hozzam fel - a krisnások tüntethetnének azért, hogy ne kelljen nekik iskolába járniuk, adózniuk; a poligámmiában hívők tüntethetnének a többnejűségükért, vagy a sámánisztikus hagyományokban élők is megmozdulhatnának az állatáldozat szertartásának jogáért. Ezek közül azt hiszem, eddig egyik sem történt meg.  Megjegyzem, jól is van így. Van az a mondás, hogy mindannyian mások vagyunk. Akkor miért nem tüntetünk önmagunként? Miért nem lóbálunk egymagunkban, vagy marékszámmal transzparenseket, hogy fogadjanak el minket? Ismételt idézet a nemrég említett kommentből: "Érezzék egységüket." Miért nem lehet az egységet úgy érezni, hogy nem akarjuk vele fejreállítani a világot? Miért kell egy egész utcát lezáratni, hangoskodni és fenhangon hírdetni azt, hogy mások? TÉNYLEG el akarják magukat fogadtatni akkor magukat, amikor ők maguk hívják fel a másságukra a figyelmet? Volt már velem olyan, hogy szerelmi bánatomban szóba elegyedtem neten egy illetővel, akiről köztudott volt, hogy biszexuális. Valamiképp mégis sértve éreztem magam, mikor megpróbált meggyőzni arról, hogy  minden hetero ember valójában biszexuális, és a biszexualitás legőszintébb vállalása a homoszexualitás. Nem vagyok biszexuális. Hetero vagyok, és nem büszkeségből, vagy kivagyiságból; és véletlenül SEM félelemből vagy szégyenérzetből, ahogy monogám sem azért vagyok, és orgián sem azért nem veszek részt, mert félénk lennék, vagy komplexusaim lennének. Ugyanis az illető EZT is megpróbálta bemagyarázni nekem. Ahogy említettem: van meleg a családomban; nála mégsem zavaró vagy feltűnő az, ahogy él. Lány, akinek lány élettársa van évek óta; egy lány, aki ugyanúgy hol nadrágot, hol szoknyát visel, ahogy minden más lány; volt hosszú haja, volt rövid, ha ünnepre megy, festi a szemét, festi a haját, ahogy a párja is megteszi ugyanezt. Nem ez lenne a normális? Nem ez lenne az elfogadtatás módja? Emberek, ugyanúgy, mint mindenki más. Nők, akik nőkhöz vonzódnak, és nem lesznek félpasik csak azért, hogy ezt megtehessék. Emberek, nők...és melegek.

Utóirat: szeretném leszögezni, hogy nem vagyok meleg, zoofil, pedofil, náci, kommunista, MSZP-s, ál- vagy valódi liberális, és semmi olyan, ami valamiféle jelzővel illethető lenne. Én ÉN vagyok, se több, se kevesebb. A magam módján én is MÁS. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.