És felkelé a nap, és lőn péntek. A munka utolsó napja, a hét utolsó munkanapja, a munkanap utolsó óráinak egyike. Valaminek a vége. Valami eltörött. Valami le lett szarva. Megnéztem K2 adatlapját, gondolva, hamarosan születésnapja lesz, köszöntsük fel jó szokás szerint....aztán ahogy ismét megnéztem a képét, amin a párját ölelgeti, át is léptem pár dolgon magamban. Nem kap köszöntést. Nem kap gondolatot, nem kap jó szót, nem kap semmit. Nem érdemli meg immáron. Nem azért, mert szar alak, vagy ilyesmi, nem...egyszerűen csak már nem ismerem és nem is akarom ismerni, ismeretleneket viszont nem köszönt fel az ember.

Az álmok meghalnak 12.-e után...csak tudnám, miért akartam 28-at írni? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.