Napok teltek el az utolsó értelmes beírás óta...és alighanem, el is fog még telni egy pár a következőig:)

Elvégre nem történik semmi extra, csak élem a magam kis privát életét a privát megszokásaimmal, privát furcsaságaimmal, és privát meglepődéseimmel.

Mennyire érdekes pl., hogy könnyedén tudok beszélni azokkal, akik körbevesznek mostanában; pedig a társaság fele az anyám lehetne. Meglepő, mennyire tabumentesek, amikor velem beszélnek, legyen a téma akár szex, szerelem, lelki nyűgök, vagy testi problémák. Meglepő, hogy olyanokat is elmondanak, amiket egymás elől is titkolnak, pedig alig pár hete vagyok csak közöttük. Nem néznek hülyének azért, mert hiszek valamiben; nem kezelnek okostojásként csak azért, mert más értékekben látom a világot. Nem érzem azt, hogy gyerekebbnek kezelnének maguknál csak azért, mert évtizedek vannak közöttünk korban. Ehelyett kikérik a véleményemet a magánéletükben, mindennapjaikban. Beszélhetek velük jóslásról, asztrológiáról, sorsról és végzetről, érzelmekről, gondolatokról, vagy akár humoros idiótaságokról is. Még ha nem is értenek egyet velem is megfontolják amit hallanak, és érdemben reflektálnak rá. (Ez ügyben pl kellemes csalódás volt számomra Béla kollegám, aki a megrögzött materialista nézetei dacára is értelmesen fejtegeti a túlvilági teóriákat.) Hízelgő volt ma hallani egy idősebb nőtől, hogy értelmes vagyok, és hallani a köszönetét azért, mert elmondtam a gondolataimat a gondjairól, és ezzel talán segítettem is neki. Értékelnek olyanként, amilyen vagyok.

Évek óta talán ők először igazán...

Boldog vagyok közöttük.

Irígylem magam a munkatársaimért:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.