Az elmúlt hetemet inkább meg sem említem, még magam előtt sem. Túlságosan plötty dolog, de ez van. Még arra is emlékszem, hogy miket akartam leírni, de mivel mostanra elfelejtettem, így hanyagolom. Beszéltem K2vel, ami érdekes fejlemény volt, de aztán annak sem lett ezidáig sok gyümölcse - ellentétben a tegnap estémmel. Tegnap este ugyanis Lobi rámzörgetett este10kor, hogy ugyan, csámpázzunk már el a 7. kerületbe lomtalanításra, szétnézni, mit találunk -én meg voltam olyan nyúzott, hogy elmenjek vele. Pontosabban velük. Neki van asszonya, akit nem lehet kihagyni egy ilyen buliból! Summa summárum, végigmásztuk a fél belvárost, Loboncék találtak egy kínai tálat, egy halom könyvet, és találtam nekik egy darts-táblát, tiptopp, vadiúj állapotban! Ők meg találtak nekem egy kanapét, fotellel! Csak sajnos mindezt a Dohány-utca közepén, én meg ugye a nyócker szívében lakom, a cuccos meg...hát, nem volt pehelysúlyú! Két órás rángatás után rájöttünk (mialatt megtettünk kemény két sarkot a 30ból). hogy ez így nem fog menni....de a türelem tornaterem és siker és társaiféle baromságok, úgyhogy újabb fél óra alatt találtunk egy kiszuperált bevásárlókocsit, és VOILA!!! kész is van a kézifurgon!!! Most a racionális fekvőröhej végett tessék elgondolkodni alaposan: 2m-es lenyitható kanapé, mindez megfejelve egy fotellel, egy hátizsákkal, egy szatyor cuccossal, mindez egy bevásárlókocsi tetején...és három izzadó, szakadt alak, aki tolja-vonja mindezt a belváros kellős közepén, kb olyan csöndesen, mintha legalábbis egy defektes villamost próbáltunk volna megmozdítani. végülis f5re megérkeztünk. Útközben találtunk három rendőrautót is, ami gyanúsan lassított, amikor elment mellettünk...:P Ami viszont lényeges volt még a tegnap estében, és a KARMA címet eredményezte, az megint a személyes hülyeségem volt. Ugyanis félúton, még a kanapés project előtt úgy fél órával szemet vetettünk két karosszékre. Ránézésre 40000, barátnak, jutányosan, elszállítási díjat külön. Tiptopp, gyönyörű, egy kopásfolt nem sok, annyi sem volt rajta, masszívan állt, és nem volt még csak nehéz sem...Csak aztán megérkezett három nőszemély, akik ugyanúgy szemet vetettek ugyanarra a két fotelre...és jött a szokványos, hülyebarom lovagias megnyilvánulás: mondjunk le a fotelekről három tökismeretlen nő szép mosolyáért. Lovagisaság B+...Mi végre próbál az ember jóságos lenni, lemondani dolgokról, amik már a kezében vannak, csak azért, hogy jót tegyen másoknak? Mi értelme mindennek ha semmit, még egy halovány köszönömöt sem kap érte soha? Megéri egyáltalán jónak lenni?

Megérdemli, hogy még mindig szeressem?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.