Vicces dolog ez az idő. Néha mintha minden egyszerre történne. Néha meg olyan, mintha évezredek telnének el - pedig még a szív is csak párat dobbant. Így van ez most is. Rájöttem arra, amire három éve nem: nem érte szenvedtem - miatta. Ugyan olyan üres fejű liba, mint az összes, és egy dolog tette mássá: többnek láttam. Mese, álom, egy marék csillám a mocsárgázban, hogy szebb legyen az élet a mindennapokban. Talán másokkal is csak ennyi a hiba. Ha rájövök, mennyire nem érnek semmit, már nem is fáj. Akkor már csak az álmaim hiányoznak, a bizodalom abban, hogy egyszer találok valakit, aki úgy képes élni, érezni, ahogy én teszem másokkal. Akiknek a házasság, a párság nem azt jelenti, hogy együtt örömben, hanem hogy együtt bánatban. Akinek a hűség nem csak test, nem csak lélek, hanem test és lélek, akármennyire nehéz megtartani mindkettőt. A magam részéről igyekszem tartani magamat mindehhez. Igyekszem kitartani magányom 14. hónapjában is, nőtlenségem feledik esztendejében. A magány már nem átok nekem, hanem szükségszerű velejárója a konokságnak. Nem alkuszom meg, nem könyörgök alamizsnát azért, hogy olyan legyek, mint más. Vergődök majd, összeomlok, bőgök majd, mint a szopós malac, és elátkozok mindent, hogy aztán úgy, ahogy most is, napok, órák, percek alatt elfogadjam, hogy minden csak álom. Nem próbálok meg viszonyokat melengetni, nem próbálok meg hinni semmiben. Egyszerűen csak élek majd magamban, az álmaimban, írok majd baromságokat és verseket, és ha asszonyból nem akad szerető az ágyamba, meglelem azt is a lelkem tükrében, ahogy eddig is. Tudom, kinél a rózsa, tudom, kinek tartogatok most is meglepetést magam mellett. Tudom azt is, hogy ez az illető más ágyában keresi az örömét, más szájába súgja szerelmesnek titulált lélegzetét. Fáj, de túl lépek rajta, nem érdekel. Ő az enyém. Azért, mert bennem él, és ha soha többé az életben nem találkozunk többet is velem lesz, együtt a többivel, akikből csak a szépet tartom meg, mert a rosszat látom anélkül is épp elégszer.

Büszkén jelentem ki: van 14 igaz szerelmem. Mind itt lakik bennem, és sosem hagynak el. Nem vernek át, nem csalnak meg, nem cserélnek le huszadrangú senkikre. Számukra csak én vagyok, sámomra csak ők, és ha egyikük talál magának testet a világban, akkor szerencsém lesz. Ha meg nem - nos, akkor izmos jobbkezem, és nőtlen éveim!

Citrom: egy hétköznapi hülye liba vagy. Egy hajszállal sem több..

Világ: akkor is kivárom a háborúmat...Long live the fighters! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.