Más is szokott azon gondolkozni, hogy mi az élet értelme? Vagy legalább a sajátján? Reggel fölkel, melózni megy, aztán vásárol, haverokkal kocsma, tánc, buli, mozi, akármi, este fürdőzés, TV, blog, aztán ágyba ki társasággal, ki egyedül. Én vagyok az egyedüli, akit ez az életmód taszít és gúzsba köt? Nem mintha sok alternatívám lenne. Talán ha találnék valamit, amit szeretek, amiből meg tudok élni, amivel tudok foglalkozni évtizedeket. Akkor talán elég lenne, és helyén érezném a dolgokat. Viszont ezen kívül is vannak dolgok, amikkel nem tudok megbarátkozni. Papírmunka, törlesztés, írt és íratlan szabályok tömkelege: adóbevallás, közlekedési rendszer, fizetés-halasztási kérelem, stb. Régebben az ember ha szerzett magának egy viskót, akkor maga felelt érte. Ha valami elromlott, ő javította, javíttatta meg. A fűtéshez a fát a két kezével vágta, aprította. Hetente párszor elment, horgászott, vadászott, csapdákat állított vagy szerelt le, esetleg gondozta a földjét, az állatait; aztán amikor szüksége volt valamire, vagy többlete volt, bebattyogott egy városba, és túl adott rajta. Aztán kezdődött minden előről. Manapság meg...főleg itt város tájt...Emberke vesz lakást, fizet közös költség, villany, gáz, tetszik-nem tetszik alapon, mert alternatíva nincs. Ha valahová eljutna, akkor rohannia kell, mert az idő pénz, és rám legutóbb 5 percet nem vártak. Úgyhogy utaznia kell, tetszik, nem tetszik, mert utazni occsóért csak BKVval lehet, és mégsem olyan occsó az az occsó. Ha megérkezik valahová, oda csilli villi, trendi ruha kell, mert anélkül nem ér az egész semmit, és lapátra teszik, ha van valakinek képe megizzadni az alatt az 50 perc alatt, amíg zötyög a nyárban a szottyasztó buszon. Ha szomjas is, elveszett, mert se kút, se nyílt csap sehol, ha nem akar meggebedni, cipeljen magával hazulról vizet, vagy perkáljon kő keményen valami mesterséges vacakért, amire rávésték, hogy természetes. Ha enni akarsz, mész boltba, veszed a dolgokat, alternatíva nincs, amit kapsz, azt veszed, annyiért, amennyiért adják, tetszik vagy sem. Visszafelé detto ugyanez. Az ember meg mit tehet, hogy ez működjönnála? Dolgozik. Ha meg akar élni ippeghogy, elmegy cipőt javítani, téglát rámolni, rakodni,varrni,, mosni, főzni...Ha egy kicsit jobban akar keresni, akkor leül 4 évet egy suliban gimi után, szerez diplomát, kicsit seggel, kicsit küszködik, keres valami normális helyet, és napi 8-10 órában dolgozva megvalósítja az anyagi álmait 10-20 év alatt. Aki pedig milliomos akar lenni az belecsap a lecsóba, átgázol mindenkin, és végül egy milliót érő asztal mögött ülve tologatja a lego autóját egy luxusirodában, firkálgatva pár adatot egy papírra, és dobálózva más pénzével - és révbe is ért az élete. Van munkája, ami mellett azt csinál, amit akar, egy kocsi, amit fizetnek neki, mert ő fontos és megérdemli, van egy családja, akit annyira kényeztet, amennyire akar, mert megengedheti magának, egészségesen ehet, mert futja rá, egészségesen élhet, mert van napi 3-4 órája, hogy az otthoni medencében lubickoljon, nem él stresszes életet, mert minden évben nyaralhat annyit, hogy jól érezze magát. Ehhez nem kell, hogy jó ember legyen. Nem kell, hogy tisztességes, becsületes, őszinte legyen...SŐT! Az végképp nem kell, hogy jó szívű legyen. Értelmes meg végképp nem. Érzelmesnek meg...Aki értelmes, dolgozzon középen, aki érzelmes, elégedjen meg a legaljával. Párszáz évvel ez előtt sámán lettem volna. Vagy Tajgetoszi ostromdísz. De inkább az előző. Most meg? Lóghatok a semmiben. Nézhetem, hogy hogyan pazaroltam el másokra a dolgokat, amiket nagy nehezen megszereztem...Párszáz éve ajándékokat adnának azok, akik most lazán és gondtalanul áttaposnak rajtam. Vissza akarok menni az időben....Elhaladtam az életcélom felett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.